Lillian Lamperouge szobája

Felülök az ágyon, de még mindig nem szólalok meg. Ha harcra kerülne a sor, megpróbálok én lenni a békítő. Szemem tükrözi aggodalmam.
kész vagyok bármikor felpattanni, és Lilly és Mestor közé állni.

-És velem ez mégis miért nem történt meg? ÉS ha talán oka volt rá hogy megtegye.
*Majd egy nagyot sóhajtok és hátat fordítok a két lánynak*
-De ezt már sohasem tudhatom meg mivel meghalt. Megint egy élet veszik oda az ostoba szabályok miatt.És ha én is megteszem velem is ez lesz hidegvérrel megöltök?

-Nem ismered a szabályainkat így ne bíráld- Mondom ridegen - Nem szeretjük megöletni a különlegeseket, de ha már végképp nincs remény nem marad más mód.
-Már több mint egy éve próbáljuk fegyelmezni, de ezek után sem tartotta be a szabályokat, az engedetlenségért a halálkával fizetett. - Miközben beszélek végig Mestor szemébe nézek majd folytatom, mondandóm. - Csak rajtad áll, hogy veled mi lesz...

-Ha lehet akkor váltsunk témát- Mondom, és felállok az ágyról.
-Nem lehetne valami másról beszélni?- Kérdezem.
Szemem Lillyről Mestorra jár, és benne csak aggodalom tükröződik.

-Értem.. Annyit kérhetnék hogy megvizsgálhassam a testét mielőtt eltemetik?
*Majd kérlelően Lillian szemébe nézek.*
-Kérlek fontos lenne hogy csak tudjam egyáltalán klánja volt-e vagy valami amit megtudhatok róla és hogy lerójam a tiszteletem előtte.

Mestor kérésére én csak sóhajtok majd Lillianre pillantok, de nem szólalok meg, döntse el ő, hogy megengedi-e Mestornak.
-Ha minden igaz körülbelül 2 óra múlva temetik el...- Mondom csak úgy mellékesen.

-Igazság szerit tilos a személyzeten kívül bárkinek is érintkeznie a vérfarkassal- Mondom.
-Úgy vélem, hogy ez lehetetlen- Mondom sajnálkozó pillantással.
-Sajnálom- Mondom, és Lillyre pillantok.

-Azért megérne egy próbát ti is a Lamperouge családhoz tartoztok szóval ugyan annyi jogotok van mint a család fejének ha jól sejtem. Akkor is meg kell tudnom. Veletek vagy nélkületek. Ebben a városban egy hozzám hasonló sem volt és most hogy volt is egy az meghalt.
*Majd az ablakon kinézve folytatom tovább mondandóm.*
-Nem létezik hogy a családotoknak sincs bejárása oda.

-Tudtommal te nem vagy a család tagja. - Jelentem ki ridegen miközben Mestort nézem.
-És a fajod közül nem te vagy az egyedüli aki a városban tartózkodik csak ők nem szeretik a feltűnést inkább beilleszkedtek- mondom majd leülök Lillian ágyára és onnan figyelem húgom és Mestort.

-Sajnos még nekünk sincsen bejárásunk az elfogottakhoz- Mondom, és leülök Lilly mellé.
-Azt sem tudom megmondani, hogy hol tartják- Pillantásom a földre szegezem.

-Értem. Nos belátom semmit sem tehetek a fajtám megmentése érdekében ahogy a családoméban sem tehettem semmit. Mi vérfarkasok sem kedvtelésből vagy élvezetből öljük meg a halandókat. Arra nagyon nyomos oknak kell lennie hogy valaki ezt tegye.
*Majd egy könnycsepp gördül le az arcomon.*
-Tudom hogy nem mindenki egyforma de nekem a fajtámon kívül semmim nem maradt és nem szeretném azt hogy úgy haljanak meg mint akit az előbb említettél. Hogy semmit sem tehetek az érdekében és csak várhatom hogy mikor történik meg ez újra.

-Az élet nem játék és olykor csak csendes szemlélőként tudunk benne részt venni hiába is szeretnénk cselekedni. - Mondom kissé elgondolkozva majd sóhajtok.
-Az a vérfarkas akit nem rég megöltek maga választotta ezt a sorsot, volt választása ha élni akart volna akkor élne még....

-Néha megesik, hogy valakit a halálvágy hajt- Mondom. -Ez ellen nem tehetünk semmit. Ha nem teljesítjük a kérését akkor megtalálja a módját, hogy teljesítsük.
Szemem lehunyom, de ez nem látszik, mert fejem le van hajtva.
-Vannak akik nem képesek újra erőre kapni miután valamilyen tragédia érte őket- Egészítem ki mondandóm.

-Hmm.. Védekezett mikor elfogták vagy hagyta hogy elvigyék? Ha ez a momentum meglesz az két klánra szűkítheti a kört. Szóval jó lenne minden információ.
*Majd megfordulok és teljesen az ablakon bámulok kifelé.*

-Pontosan. - Helyeselek Lillynek.
-Nem tudom majd talán utána nézek. - Gondolkodok el kissé.- Szóval én megyek is és utána nézek.
-Sziasztok- Köszönök el majd elmegyek.

-Szia- *Köszönök el Lillytől, majd hátradőlök az ágyon. Szemem csukva tartom. A bál már a végéhez közeledik a földszinten.
-Hamarosan lesz szabad szobalányunk, és kerítünk neked egy szobát- mondom, de szemem nem nyitom ki.

-Igazából nincsenek nagyon elnyomva- Mondom. -Szeretnénk megvalósítani a békés együttélést, ez még Nicholas álma volt. Vincent vitte tovább, és most nem lehet tudni, hogy ki lesz az örökös. Sajnos még nem jött létre a tökéletes együttélés, de mindenki megpróbálja a lehető legjobban odatenni magát.
Mondandóm befejeztével lassan felülök az ágyon. Ránézek egy pillanatra Mestorra, aztán felállok, és a gardróbhoz sétálok. Belépek, és elkezdek átöltözni. Leveszem a halványkék estélyit, és minden tartozékát. Hajam kifésülöm, majd felveszek egy rövid ujjú inget, és egy fekete combközépig érő szoknyát. Mellé egy olyan cipőt melynek egy kicsit magas a sarka. Nyakamba egy lila szalagot kötök, és kimegyek.
-Én elmegyek egy kicsit sétálni- Mondom Mestornak, és az ajtó felé veszem az irányt.

-Jöhetek én is? Úgy sincs más dolgom és úgyis csak holnap kezdtek szóval addig nem árt a gyakorlat.
*Majd utána a lány mellé léptem.*
-Nos akkor mehetünk
*Mondom Mosolyogva.*

-Ha szeretnél- Vonok vállat, és elindulok lefelé.
-Amúgy merre menjünk?- Kérdezem.

-Van itt hely ahol találkozhatok a hozzánk hasonlókkal? Iskola köztér bármi. Csak kíváncsi vagyok hogy élnek itt ők és milyen viselkedést kellene hogy tanúsítsak?
*Majd kérlelően a lányra nézek*

-Nem igazán tudom- Mondom, és egy kicsit elgondolkozok. -Talán az iskolába, de oda ilyenkor nem lehet bejutni. De a városban szétszórva élnék vérfarkasok. Talán, ha egy forgalmas helyre mennénk...
Latolgatom azt, hogy hova is lenne érdemes menni.
-De az is lehet, hogy olyan helyre kellene menni, ahol te rendszeresen megfordulnál- Mondom.
-Te melyikre tippelsz?- Kérdezem.

Én a környéket választanám legfőképp az erdőt. De ha nincsenek ott akkor jó hely a kikapcsolódásra távol a város zajától.Szóval menjünk oda szerintem.
*Majd én is elindulok lefelé.*

Egy kicsit elgondolkozom.
-Nem is rossz ötlet- Mondom mosolyogva.
-Akkor az erdőbe megyünk- Mondom, és szinte táncos lépésekkel haladok az erdő felé.

Megérkezem, és az ágyon fekvő kék estélyire pillantok. Nem akarom ezt felvenni. A gardróbból egy hófehér estélyiben lépek ki.
Az estélyi megint abroncsos szoknyával rendelkezik. Csupa fodor az alja. a felsője ujjatlan. Egy sóhajjal elindulok a bálterem felé.