Lillian Lamperouge szobája

Lillian szobája szépen berendezett. A falak barackszínűek a sarkokban aranyozott díszítéssel.
A szobából egy gardrób nyílik, és egy fürdő.

Ebbe a szobába csak a család tagjai és Lillian szolgálója léphet be.

Én és Mestor érkezünk meg. Az ágyamon egy halványkék báli ruha hevet.
-Még nem döntöttem el- Mondom mosolyogva. Felveszem az ágyról a ruhát, és bemegyek a szobámból nyíló gardróbba. És onnan szólok ki.
-Ülj le és várj meg- mondom, és elkezdek átöltözni.

-Jól van csak siess. És te rendszeresen jársz ilyen bálokra?
*Majd helyet foglalt az egyik széken.*
-Mert én nem bírnék ki ennyit még egy ilyenen se voltam de nem is szeretném tudni milyen.

-Néha szokott ilyen lenni- Mondom, és az utolsó simításokat csinálom éppen.
-Nem olyan rossz, ha van valaki akivel el tudsz beszélgetni- Mondom, és kilépek a gardróbból.
A halványkék estélyi, melyet viselek: abroncsos szoknyája csupa fodor, derekamon hátul egy nagy masni van. Hátul a hátam közepéig ki van vágva, elől nincs mély dekoltázsa. Nyakam köré egy szalag van kötve, mely jobb oldalon masnit formál. A ruha ujjatlan, és a földet súrolja. Kezemen a felkarom közepéig érő halványkék kesztyű van.
Amint kilépek még egyszer végignézek magamon, majd megszólalok.
-Megint ilyet kell felvenni- Motyogom, és tekintetem Mestoron állapodik meg.
-Neked is kerítünk egy normális ruhát- Mondom, és az ajtóhoz sétálok, és a mellette lévő gombot megnyomom. Néhány perc múlva egy szobalány lép be.
-Hozz neki valami rendes ruhát- Mondom. A szobalány bólint és elmegy. Néhány perc múlva egy rendes férfi ruházattal tér vissza amit lerak az ágyra, és távozik.
-Vedd fel- Mondom, és leülök az ágyra.

-Áh ha muszáj. De a köpenyemet ugye majd rávehetem?
*Azzal besétáltam a ruhával együtt a gardróbba ahonnan még alig pár perce jött ki Lillian.
-És mégis mire számítsak azon a bálon? És még soha nem voltam egy bálon és azt se tudom mit csinálnak az emberek ezen az úgynevezett bálon.
*Majd kiléptem a gardróbból a férfi ruházatban amit kaptam és ismét leültem a székre.
-Nos akkor felvehetem a köpenyemet erre?

-Nem veheted fel- Mondom határozottan, és elveszem a köpenyt. Beakasztom a gardróbba.
-Igazából az a mai bál különleges- Mondom immár megint a szobámban. Leülök vissza az ágyra.
-Ma nem lesznek itt emberek a személyzeten kívül- Mondom. -Vincent szeretné megünnepelni, hogy eddig ilyen jól ment az együttélés. Bár nem biztos, hogy ő is ott lesz a bálon.
-Nem kell semmi különöset csinálnod- Mondom. -Ha Vincent, és Lilly nem ér vissza akkor te jössz velem a bálba. Csak néhány beszélgetésre kell számítani.
Lila szemem a földre szegezem, hogy Mestor aggodalmas pillantásom ne láthassa. Még sohasem voltam úgy bálon, hogy Lilly nem volt velem. Egy kicsit félek is emiatt.

-Ti nem éltetek mindig együtt? Vagy mi értelme lenne megünnepelni azt a bizonyos együttélést? Nos mindegy ezzel legalább meghálálhatom a szívességed.
*Majd felálltam az ágyról*
-És esetleg ha hazajön a család feje hogyan tervezel bemutatni mikor még csak tagja se vagyok a családnak és hogy csak úgy betoppanok a bálra egy ismerősükkel mit fognak szólni mindehhez?És mégis mennyi időm van felkészülni?

-Még nem tudom, hogy hogyan mutatlak majd be- Mondom. És eltöprengek ezen egy kicsit.
-Talán, hogy: Apa ő itt szeretne veled beszélni néhány fontos dologban- Mondom, és mire észbe kaptam már késő. Hogy leplezzem magam próbálom ugyanúgy folytatni.
-Az egyáltalán nem baj, hogy nem tartozol a családhoz- Mondom. -Ha van egy kis protekciód akkor könnyen elintézhető, hogy beszélj vele.
Pillantásom a padlóra szegezem, és reménykedek benne, hogy Mestor nem vette észre, hogy azt mondtam, hogy apa. De ha mégis észrevette reménykedem, hogy ki tudok találni valami jó kifogást.

*Nem túlságosan figyelem a lány beszédét csak az időre koncentrálok és lecsendesíteni a belsőmben tomboló vihart amelyet az okozott hogy emberek közé kellet mennem és nagy valószínűséggel újra átélni azt ami utam során elkísért.*
-Nincs protekcióm egyedül vagyok már mióta és a klánom az amit egyedül ismerek. De mennyi időm van hogy elővegyem az emberi énem ehhez a bálhoz.

-Ne aggódj van még időd- Mondom, és egy kicsit fellélegezhetek. Mestor nem vette észre.
-És igenis van protekciód, hiszen én itt vagyok- Mondom kicsit mérgesen. -Vincent pedig beszélni fog veled, ha én viszlek oda.
Hátradőlök az ágyon, és a plafont nézem. Egy kicsit ideges vagyok, hogy Lilly visszaér-e időben. Félek ettől a báltól, mert most lehet, hogy nem vele leszek.

-Rendben hogy elüssük az időt játszunk egy olyan játékot hogy beszélek magamról de utána te is ugyanezt teszed. Muszáj egy kicsit megismerjelek különben még félek hogy lebukom, szóval benne vagy? Szóval én mindent elmondok magamról ha te is benne vagy.
*Azzal becsuktam a szemem és hátradőltem a székben hogy összeszedjem a gondolataim a közelgő kérdések tömkelegére.*

-Rendben- Egyezek bele egy kicsit félve, de remélem, hogy rám már nem jut idő.
-Hol születtél?- Kezdem elindítani kérdéseim áradatát.- Milyen volt a családod?
idő közben felülök, hogy láthassam Mestor arcát.

Eleinte nem szólalok meg. Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a hallottakat. Majd mikor sikerül összeszednem magam megszólalok.
-Sajnálom- Mondom elcsukló hangon. -Nem akartam rossz emlékeket ébreszteni benned.
Fejem lehajtom, és hajam előreborul. Arcom hajam takarásában van.
-És hogy kerültél ide?- Kérdezem immár megtalálva hangom. Fejemet még mindig nem emelem fel.

-Azt hiszem, hogy én feltettem minden kérdésem- Mondom. -Most te kérdezhetsz.
Várom, hogy mit fog kérdezni. Én nem tudok jól hazudni szóval kénytelen leszek elmondani az igazat.
-Köszönöm, hogy meséltél magadról- Mondom mosolyogva.

-Azt szeretném tudni mi vagy valójában ha nem ember? És mesélnél egy kicsit a családodról.
*Majd a nőre szegezem tekintetem. és csak annyi járt az eszemben hogy örülhetek hogy nem kérdezett a klánomról mert az már egészen más történet lenne.*

-Hát... -Kezdek bele. -Igazából angyalnak hívnak minket. De eredetileg emberek voltunk.
-A családom összesen öt fő volt, de a bátyám elment. Most a szüleimmel, és a nővéremmel élek együtt. A bátyámtól néha kapunk egy-egy levelet, de nem tudjuk, hogy hol van. A szüleim képeznek minket, hogy mi vigyük tovább a családot.
Mondandóm végén figyelem, hogy mit reagál Mestor.

-Rendben akkor az én kérdéseim elfogytak. Nos ennyi szerintem bőven elég lesz hogy beszéljek rólad pár szót a család vezetőjének. És átérhessek a kis problémámra.
*Majd hátradőlök és a az egyik ablakon kitekintek.*
~Ha esetleg nem válaszolna a kérdésemre akkor majd én megedzem a lányait az én módszeremmel hogy szóra bírjam.
*Majd elmosolyodom a gondolattól.*
-Előre is mondom bárki a fajtámat vagy engem akarja piszkálni nem állok jót magamért akárhol is vagyok.

Kopogás nélkül nyitok be Lillian szobájába s most már én is a báli ruhámat viselem mely pontosan úgy nézz ki mint Lillyé.
-Szia! Lassan indulnunk kéne nem de?- Érdeklődök majd leülök az ágyra s hátradőlök s ekkor pillantom meg Mestort, majd kissé elmosolyodom s vissza felülök.
-Lilly mióta tartasz háziállatot? Ugye azért legalább szobatiszta?

-Pedig leszel kedves megpróbálni viselkedni, amíg a villában tartózkodsz- Mondom.
-Szóval ne csinálj semmi hülyeséget- Mondom.
Elmosolyodom Lillin megjelenésén. Egy kicsit meglep amit mond.
-No de Lilly- Szólok rá egy kicsit. -Bocsáss meg neki.

-Mégis mit képzel hogy nevezel engem? Csak most mondj egy jó okot hogy miért ne válasszam le a fejed a testedről.
*És azzal fellát a székből és az új jövevény felé magasodott.*
-Elég volt 9 év hogy a halandó mocskolódását és megalázó szavait hallgassam szóval hallgatlak.

-Most komolyan nem vette észre?- Nézek kérdőn Lillianre majd Mestorra pillantok.
-Mivel még nem mondtad, hogy hívnak úgy gondoltam kitalálok neked egy jó nevet, talán nem tetszik?- Kérdezem szép nagy szemekkel nézve Mestorra.
-Ha akarod amúgy meg megpróbálhatod a dolgot, de figyelmeztetlek nem vagyok jó kedvemben. - Mondom az igazat mivel apa sikeresen felidegesített edzésen és valamiért az sem segít a dolgon, hogy ma végre szórakozhatunk...

-Úgy látszik nem- Mondom Lillynek.
-Még nem mutattam be- Mondom Mestornak, és Lillyre nézek. -Ő itt a nővérem, Lilly.
-Remélem, hogy a mostaninál jobban kijöttök, majd egymással- Mondom.
-De az, hogy ő itt van nem mentesít az alól, hogy megjelenj a bálon- mondom Mestornak. -Valószínűleg Vincent is ott lesz.
Pillantásom Lillyről Mestorra jár, és figyelem, hogy Lilly el ne szólja magát.

-Ezt eltaláld kislány mert én sem.De nem öllek meg még nem.Szükségem van a húgod segítségére és még lerónom neki a tartozásom.
*Majd elléptem a lánytól és a kezemen lévő sebhelyet néztem miközben ökölbe szorítottam a kezem
-Akkor ideje indulni ja és mellesleg én megtartom azt amit ígértem.

-Vincent a bálon?- Kérdezem Lillyt majd odalépek húgom mellé s kezem vállára teszem s megosztom vele a gyakorlás azon részét mikor apa mondta, hogy nem jön el as bálra.
-Még nem? -Kérdezem mosolyogva. Ez vicces még, hogy ő nem öl meg engem egy szavamra már halott lenne. - De jó nekem csak egy gond van az, hogy nem tudnál megölni...

-Nem jön?- Kérdezem értetlenkedve Lillyt. -Megint egyedül hagy minket?
-Bocsáss meg- Mondom Mestornak. -De úgy néz ki, hogy Vincent nem jön el.
Pillantásom a padlóra szegezem. Remélem, hogy Mestor nem lesz nagyon mérges.
-De remélem, hogy ettől függetlenül eljössz a bálba- Mondom immár kérlelő tekintetem Mestorra emelve. Megfogom idő közben Lilly kezét, hogy folytonos összeköttetésben legyünk.

-Szóval nem lesz ott de ez nemszámit. Elmegyek veled ha ez a kívánságod.
*Majd engedtem a szorításomból és elfordultam és az ablakon néztem kifelé.*
-A húgodnak mit tanítottak a fajtánkról? Gondolom csak azt amit a halandóktól és a mesékben hallott.De nem számít én tudom az igazat és te is emlékszel még azokra amiket mondtam a temetőben. Nos akkor menjünk arra a bizonyos bálra mert ahogy a húgod is mondta indulnunk kéne. Ja és meg tudnálak ölni de ha megfelel holnap távozásom előtt egy gyakorlásban harcképtelenné tehetlek de most induljunk.
*Végre teljesen lenyugodtam és hátrafordultam miközben lefelé indultam*
-Nos akkor ti nem jöttök? Úgy látszik akkor magamnak kell megtalálnom a bál helyét.
*Mondtam mosolyogva zsebre tett kézzel*

-Mily meglepő, hogy nem lesz itt, de őszintén szólva már nem tudok ilyen dolgokon meglepődni- mondom Lillynek majd Mestorra pillantok s kissé elkomorodok.
-Nem élek tévhitekben ismerem a vérfarkasokat ahogy a többi fajt is- mondom miközben az ablakon nézek kifelé. Elég nehéz lenne nem tudni róluk mikor eben a városban a mi családunk irányít....- A holnapi nap megfelelő lesz arra, hogy egy kicsit tanulj.- Mondom majd Lillyre pillantok s elkezdem magam után húzni le a bálterembe ha végre jön magától akkor elengedem a kezét.
-De, hogy nem mi megyünk- mondom már mosolyogva.

-És ti testvérek vagytok?
*Miközben elkezdtem egyesével lépkedni a lépcső fokain*
-Pedig sok mindenben különböztök az én szememben.

-Nem, közünk sincs egymáshoz csak azért nézünk ki ugyanúgy mert barátnők vagyunk...- mosolygok Mestorra s mellette sétálok a lépcsőn lefelé.
-Nem csak a te szemedben, alapból mások vagyunk, de gondolj csak bele milyen lenne ha Lilly is olyan aranyos és kedves lenne mint én?

-Vicces. Na mindegy csak annyit kérdeznék mennyit tudsz a mi fajtánkról?
*Majd közben mosolyogva megyek lefelé a lépcsőn*
-Csak mond el mindazt amit hallottál ígérem nem gurulok dühbe.

-Többet mint hinnéd- mondom lehajtott fejjel mivel nem igazán szeretek a fajokról beszélni.
-Én nem hiszek a pletykáknak én láttam amit láttam- mondom miközben megigazítom a masnimat.
-És amúgy miért szeretnél Vincentel beszélni, talán hamarabb tudok segíteni mint ő- mondom kissé elgondolkozva mivel apa valószínűleg még jó pár napig nem tér vissza.

-Már elmondtam a barátnődnek mindössze csak pár kérdés lenne az egész .
*És most hátranézek hogy hol járnak a lépcsőn.*
-Mindegy mikor beszélek vele de egyenlőre az is elég hogy idáig eljutottam.

-Na szép komolyan elhiszed, hogy nem a testvérem?- Érdeklődök mosolyogva.
-Milyen kérdések? Mivel ahogy ismerem Vincentet nem feltétlen segítőkész "ember"- mondom már kissé komorabban miközben Mestor mellett sétálok.
-A neheze még csak eztán jön.....

-Nem baj válaszolni fog a kérdéseimre vagy így vagy úgy.
*Majd hátranézek a másik lányra.*
-Nem azért utaztam annyit hogy aztán egy gazdag tudom is én mi visszautasítson.

-Vincent egy angyal- Szólalok meg.
-Az sem biztos, hogy egyhamar visszajön. Az üzleti utak sokáig szoktak tartani- Mondom, és lehajtom a fejem.
-Utálom, ha elmegy- Suttogom.

-Szerintem jobb ha alszol akkor legalább nyugodtan álmodozhatsz tovább...- mondom már kissé ridegen beszélve Mestorral.
-Nem ismered se Vincentet se a Lamperouge családot jobb ha vigyázol- mondom nagyon is komolyan mivel ahogy látom Mestornak fogalma sincs kikkel áll szemben, na meg azt sem tudja szerintem, hogy mi is a család tagjai vagyunk.

//Nekem sajnos mennem kell, de nyugodtan játszatok tovább, Sziasztok!//

-Rendben akkor siessünk a bálra ott majd többet beszélhetünk de ez eléggé elvette a kedvem a beszédtől.
*És azzal gyorsabban kezdtem szedni a lépcsőket.*

Lefelé menet elkapom Lilly kezét, és magammal húzom. A bálterem felé vesszük az irányt.
-Most nem lóghatjuk el- Mondom Lillynek. -Hisz apa nincs itt- Egészítem ki suttogva.
Ahogy belépünk a bálterembe minden szempár ránk szegeződik. Mindenki megáll az adott cselekvése közben, és legalább egy biccentésel üdvözöl minket. A háttérben néha lehet hallani egy-egy mondatot:
-Megjöttek sz ikek...
-De az apuk megint nincs velük...
-Milyen apa az ilyen...
A néhány elcsípett mondat idegesít, de megpróbálok nem törődni velük. A bálterem sarkába húzódok, és magammal rángatom Lillyt is.

*Követem a szobába.*
-Nos ezt a ruhát visszaadnám és a köpenyem kérném cserébe. És inkább a villában maradnék odakint nincs túl sok zöld terület szóval itt benn jobb lesz. És holnap kezdek igaz?

-Holnap kezdesz- Mondom, a plafont nézem. -A ruhád a gardróbban van. És majd megkérem az egyik szobalányt, hogy kerítsen neked egy szobát.
Szemem lecsukom. Nem igazán zavar, hogy még a báli ruha van rajtam. Kezeim hasamra teszem.
-Elfáradtam- Suttogom, szinte már csak a betűket formálva ajkammal.

-Rendben.
*Majd bementem a gardróbba és visszavettem a régi köpenyem és a kiléptem a gardróbból.*
-Nos nem zavarna ha itt maradnék amíg nem kerítenek nekem szobát?

Mikor már megunom a sétálást Lilian szobája felé veszem az irányt mielőtt belépnék azért kopogok de a választ nem várom meg.
-Sziasztok- Köszönök mosolyogva majd karba fonom kezem s Mestorra nézek.
-A kuty... semmi- Nem fejezem be mondatom mert nincs kedvem vitázni Lillyvel.
-Ugye tudod, hogy a garázdálkodó vérfarkast elkapták?- Nézek Lillyre kérdőn.

-Nyugodtan maradhatsz- Mondom, és kiegészítem. -De ma még meglesz a szobád.
Ekkor hallom meg a kopogást, az ajtó felé fordítom a fejem, de nem kelek fel.
-Szia- Köszönök neki.
-Valóban?- Kérdezek vissza. -Akkor az jó.

-Ki az azonnal látnom kell? Egy fajtársammal jó lenne végre találkozni.
*Majd rögön a lányhoz fordulok.*
-Mond meg hol találom?

-Igen, a probléma már megoldva- Mondom Lillynek komoran.
-Hogy hol találod? - Kérdezek vissza s kissé kérdőn nézek Mestorra.- Azt hiszem a temetőben megtalálod...
-Bár ki tudja lehet, hogy még nem temették el- Gondolkozok el kissé.

Csak csendben hallgatom a beszélgetést, de inkább nem szólalok meg. Szemem ide-oda jár Lilly és Mestor között.

-De mi mégis mi tett hogy ezt érdemli?! Lehet hogy az egyik társam vagy nem tudom. De mégis miért tették ezt vele?
*Majd próbálom magam fékezni hogy ne látszódjon rajtam hogy ideges vagyok.*

-Az ideérkezőket felkeresi a Lamperouge család egyik megbízottja és felvilágosítja, arról, hogy az emberek előtt nem fedheti fel a titkok miszerint különleges- mondom kissé elgondolkozva és közben Mestor szemébe nézek azonban se szememben se arcomon az együttérzés apró szikrája sem fedezhető fel.
-És ő megszegte a szabályokat- Mondom nemes egyszerűséggel, mivel már hozzászoktam ehhez.