Milly Ashford háza

-Nem fogok legfeljebb természetesen de mindegy vigyél ha akarsz.-Halál hallatán pityeregni kezd.

*Megfogom a lány kezét.*
-Visszaviszlek de szeretném ha tudnád hogy elmegyek holnap nem kell aggónod miattam és nem keverlek bajba többet.
*És már én is könnyezek közben. Majd átrakom a köpenyem Kumikora.*
-Nem kérem hogy bocsáss meg de elgondolkodtam és most jöttem rá hogy ettől óvtak a klánba. De rájöttem mit kell tennem és megtanultam mi az amit úgy hívnak hogy szerelem de már mindegy....Mivel már egyszer elvesztettelek. És még az időben is visszamennék hogy megváltoztassam azt ami történt de én ezt nem tehetem...

Nem szól semmit csak halkan figyel majd megállítja az időt Mestor észre se veszi a dolgot.
-Ez nekem nem megy menjen ha akar de én nem leszek itt az élők sorában akkor.Szép nem kell megbocsájtanom sajnálom de te magadnak soha de én neked lehetetlent kér hogy éljek egyedül...hát soha-Elengedi a kezét és elrohan jó messzire.Majd az időt visszaállítja.

*Feleszmélek és észreveszem hogy Kumiko nincs mögöttem.*
~Egyszer elvesztettem de még egyszer nem.
*Majd felveszem a lobos formám és elkezdek futni és közben egyfolytában a lány szagát próbálom megtalálni.*
-Kumiko merre vagy?!

Zokogva ülök egy fán amin alig látszom.
~Fenébe fenébe hogy vethetek véget a szenvedésemnek.~Körmeimet közbe élezem.

*Az orrom megérezte Kumiko szagát s az irányába kezdek habár csak egy kicsit is de nem érdekel.*
-Kumiko hol vagy?!

Nem szólok.Harapom magam véresre és karmolom magam.
~Nem élek jobb lesz...

*Megállok egy fa előtt ahol Kumiko szaga a legerősebb.*
-Kumiko kérlek gyere le. Ha valamivel megbántottalak nem volt szándékom. Mindent meg tudunk beszélni csak kérlek gyere le.

- Őő nem megyek le.-Csöpög a vér.-Menj el nyugodtan de engem nem fog érdekelni.-hallatszik a hangján a keserű bánat.-Semmivel nem bántotál meg te döntésed és én nem változtathatom meg a döntésedet.-Sóhajtok.Visszaforgatom az időt és nem csinálom meg majd vissza a jelenbe térek.

-Értem.-Sóhajtok és elkezdek énekelni.-Régóta nincsenek könnyeim már,én nem tudok sírni, ha valami fáj! Nem vagyok Isteni s nem vagyok ember,csak egy idegen, aki szólni sem mer.Mert ha baj van engem átkozol,
és ha égned kell, velem kárhozol!-Leesem és sírok.~Nem igaz én pocsék vagyok.

*Odafutok hozzá. Majd fölhajolok.*
-Nem ütötted meg magad nagyon? Nem tudnám elviselni ha most bajod esne. Mit szólnál ha megbeszélnénk a mostani helyzetet.

-Hát nem tudom.*Mosolygom.*
-Hülye voltam és elszöktél azt hiszem. Azt hiszem ez történt eddig. Én még mindig szeretlek és most már tudom mit jelent az. És szeretnék egy esélyt kérni tőled. Te hogy gondolod?

-Na mindegy leszámítva hogy sötét van. De majd ketten megtaláljuk az utat. És ez az eső sem tarthat örökké. Nos akkor indulhatunk.
*Majd felsegítem a lányt és várom hogy mit mond.*

-Azt ajánlom ne törődjünk a sötétséggel. Együtt rátalálunk az útra.
*Majd megfogom a lány kezét és elkezdek vele sétálni arra amerről jöttem.*

-Pedig én látok a sötétben de mindegy.-Sóhajtok majd megpuszilom a fiút.

-Rendben...
*Közelebb szorítom magához a lányt.*
-Az a fa mintha ismerős lenne nekem.

-Nekem mindegy -ásítok.

-Látom fáradt vagy. Szerintem maradjunk itt. Beleegyezel?
*Már nem is megyek tovább.*

*Leülök a fa alá a lánnyal.*
-Aludj nyugodtan.Rád fér ez a nap után. Majd én vigyázok rád.

Átváltozok kicsi cicává és bebújok Mestor zsebébe.
-Jó éjt miáú!!

-Jó éjt.
*Majd megsimítom a fejét.*
-Majd én vigyázok rád

Dorombolok és dörgölőzöm.

Mikor észreveszem, hogy Kumiko eltűnt elindulok megkeresni. Mikor elindulok az eső még esik. Mikor megtalálom Mestort már eláll az eső. Odamegyek hozzá, és észreveszem Kumikot is.
-Mit kerestek itt?- Kérdezem kicsit szemrehányóan. -Neked pihenni kellene.
Eléggé mérges vagyok, mert eláztam.

-Azt próbálna amint látod.
*Majd intek neki.*
-Ja és a hazautat keressük itt.

-Aludni se tudok...-halkan motyogja.

-Gyertek utánam- Mondom, és hátat fordítok. Elindulok vissza a házba. Nem nézem, hogy jönnek-e utánam.
Az eső már elállt, de még borult az ég.

-Nos akkor visszamegyünk...
*Majd elindulok Kumikoval a zsebemben Milly után.*

Csendben megyek tovább, majd mikor a házhoz érünk bemegyek, és egyenesen a konyha felé veszem az irányt. Nem foglalkozok a többiekkel. Elvagyok a tennivalóimmal. Megint elkezdek mindenféle gyógyfüvekkel dolgozni. Néhány perc múlva kész is a keverék, melyet odaviszek Kumikonak, és a kezébe nyomom.
-Idd meg- Mondom, majd visszamegyek a konyhába. Ennek a keveréknek mentolos íze van. Egy kicsit álmossá teheti Kumikot, de mindenkire más hatással van.

*Leülök oda ahol kumiko feküdt.*
-Nos akkor ezek után mit is akarsz velünk tenni Milly ha jól mondom?

Mentagyöngy.-Ásítozom, majd megiszom.

-Nem akarok veletek semmit sem tenni- Mondom és visszajövök a nappaliba. Leülök az egyik fotelbe.
-Miért? Úgy gondoltad, hogy van valami szándékom azzal, hogy idehoztalak?- Kérdezem, de nem nézek rájuk. Ehelyett az ablakon nézek kifelé.

-Álmos vagyok kicsit...-Millynek mondom.

-Fent van szabad szoba- Mondom, és felállok a székből. Elindulok a lépcső felé.
-Ha szeretnél ott lepihenhetsz- Mondom, és felmegyek a lépcsőn. Bemegyek a szobámba, és ledőlök az ágyra.