Milly Ashford háza

-De frankó...-elfekszek Mestoron.

Nem vagyok hajlandó lemenni. nincs sok kedvem egy szerelmespárt nézni. Megfogom nyakamban a csengőt és lehunyom a szemem, hogy könnyebben felidézzem annak az arcát akit valaha szerettem. már nem tudom, hogy mit érzek iránta. Nem gyűlölöm, mert megölte a szüleim, de már azt a régi tüzet sem érzem. Egyszerűen már megszokásból emlékszem vissza rá.

Felkelek és felmászok félig már nem vagyok jól.-Milly be jöhetek...-ásítok nagyon.

-Gyere- Mondom, és felülök az ágyon. Nem értem, hogy Kumiko miért jött fel.

-Bocsi a zavarásért de...-lehallgatok.

-Mond csak, hallgatlak- Mondom, és előtűnnek a füleim. Szemem Kumikon tartom, és helyet mutatok magam mellett az ágyon.

Leülök és kicsit döcögve kezdem.
-Mi ugye rokonok vagyunk mert akkor megértem miért gondoskodsz rólam de nem mindig kell.-Kicsit átölelem de hamar abbahagyom.

Meglep az ölelés, de nem mutatom ki.
-Végül is minden Neko rokona egymásnak- Mondom. -De azt hiszem, hogy azért segítek mert nem akarom, hogy úgy járj, mint én.

-Milly aludhatok veled?-Kérdezem

-Ha szeretnél aludhatsz itt, bár nem garantálom, hogy én aludni fogok- Mondom, és megpróbálok mosolyogni, több kevesebb sikerrel.

*Elmélázva nézek kifelé az ablakon.*
~Nos ez a nap sikeresnek minősíthető. Kumiko megtalálta z egyik faj társát én viszont nem. Örülnöm kéne neki de én nem találtam eddig. NA mindegy most már csak reménykedhetek.

~Jobb lesz ha elmegyek inkább...Mert nem érzem magam otthonosan.Sajnálom de nem lenne itt jó.-Kimegyek és lefekszek a másik szobába és sírok halkan.

~Mindegy megyek megnézem mi van Kumikoval.
*Felállok és a szobájához sétálok majd bekopogok az ajtón.*
-Bejöhetek?

~Nem láthat így engem...-Szipogok majd letörlöm és kicsit levetkőzöm mint aki aludni akar.-Pillanat.-betakarózom -Igen be most már.

-Akkor bejövök.
*Majd lassan benyitok.*
-Gondoltam megnézem hogy vagy. Csak tudod azt gondoltam hogy alszol. UGye nem keltettelek fel?

-Nem nem zavarsz és nem aludtam el-Félruhája egy széken.-Örülök neked amúgy te hol fogsz aludni?

-Nem tudom talán a nappaliban. Nekem ott is megfelel. Nos én akkor megyek is ha nem kívánod hogy maradjak. Mivel rendben vagy.
*Majd megfordulok.*

-Maradj velem-Kicsit látszik felső részem amin nincs ruha.

-Nos rendben nem bánom.
*Leülök a székre amin Kumiko ruhái vannak.*
-Nos akkor mit kéne tennem hogy pihenj végre egy kicsit azon kívül hogy maradok.
*Mondom mosolyogva.*

-Velem legyél kérlek.Csak is velem.-Mosolygok majd felülök és a takaró leesik rólam majd felkapom amit észre veszem.

-Ohh bocsánat. *Mondom kicsit elvörösödve.*
-Nos akkor ha ezt meg is beszéltük ahogy maradjak akkor mit kellene tennem hogy pihenj is egy kicsit?

-Semmi baj,és nem tudom de te nem fázol?-látom hogy a kabátja vizes és csöpög a földre.

-Hát szó mi szó egy kicsit igen. De nem fontos.
*Majd egy kicsit megigazítom a hajam.*

-Nem nem zavar csak tudod nem fázom meg egykönnyen.
*Kicsit zavartan nézek körbe.*
-Nos mire akarnál kilyukadni mégis ezzel?

-Semmire csak azt hittem akarsz egy ágyban aludni velem de tévedtem -Sóhajtok.

-De. Csak nem értettem a célzást.
*Majd Kumikohoz megyek az ágya elé.*
-Nos akkor menj arrébb hagy tudjak én is aludni.

*arrébb megyek és elalszok hirtelen*

-Nos remek.. De nem szegem meg az ígéretem.
*Majd befekszem Kumiko mellé az ágyba.*
-Aludj jól bár úgysem hallod.

Átölelek és megcsókollak véletlen.

-Nos ha ettől hamarabb elalszol..
*Viszonozom a lány tettét.*

Dorombolok és dörgölőzök.

-Nos akkor látom rendben vagyunk.
*Majd a plafont kezdem el nézni és gondolkodom.*
~Igyekeznem kell most már őt is megvédenem. De ez nehéz lesz amíg az a fekete hold a városban ólálkodik. DE nem fogom hagyni hogy bárki végezzen vele...

-Idő utazás jobb lett volna akkor a barátaim miatt de nem gondolkodtam-Sírni kezd kicsit.

-Hé ne sírj. Mond el mi történt és beszéljük meg csak ne sírj.
*Majd az arcommal felé fordulok.*
-Na benne vagy?

-Jaj megint ez a rémálom-Riadtan nézek rá. -Jól vagyok már csak ez az emlék kicsit mélyen belém ivódót

-Csak egy régi de néha jelenik meg álmomba.-mosolyog.

-Csak ellenem fordultak ennyi-ásítok

-Oké-Átölelem.

-Akkor rendben.
*Lezárom a szemeimet és pihenni kezdek.*

Rajta alszom el.

Miután Kumiko elment elfekszem az ágyon. Az oldalamon fekszem, és a kezembe szorítom a csengőm. Lehunyom a szemem, és megpróbálok pihenni. Több kevesebb sikerrel.
Mivel pihenni nem igazán sikerült lementem. A konyhából egy pohár meleg teát hozok magamnak, és leülök az egyik fotelba. felhúzom a lábam magam mellé. Kezembe veszem a teát, és hátradőlök a fotelben. Lassan kortyolgatom a teát.
Jelenleg nem igen érdekel, hogy Kumiko és Mestor mit csinál. Egy kicsit talán elmerengek azon, hogy velem hogy alakulhatott volna, ha nem halnak meg a szüleim.

Lilly mesélte, hogy Milly itthon van, szóval eljöttem meglátogatni. Nem akarok illetlen lenni, de már régen láttam, és elfelejtek kopogni. Csendben lépek be ám arra nem számítok, hogy a nappaliban van. Tudom, hogy sok dolga szokott lenni. Már elmúlt 18, így rengeteg dolog szakadt a nyakába. Arra számítottam, hogy fenn lesz a szobájában. Odamentem hozzá. Nagyon elgondolkozhatott, ha még így sem vesz észre.
-Szia- Köszönök neki, már a háta mögött állva. Mosolygok, örülök, hogy megint találkoztunk.
-Mit csináltál ilyen sokáig?- Kérdezem. -Nagyon sokáig nem láttalak.

Kicsit összerezzenek Lilly hangjára. Hátrahajtom a fejem, hogy ránézzek. Mosolyog. Pedig nem is viselkedtem vele úgy, mintha a barátja lennék.
-Szia- Köszönök.
-Sok dolgom volt- Mondom, majd helyet mutatok a kanapén. -Foglalj helyet. Esetleg nem kérsz valamit?
Szemem le sem veszem Lillyről. Nem szokott, hozzám eljönni, így nem értem, hogy most miért van itt.

Leülök. Szoknyám megigazítom, hogy jól álljon.
-Köszönöm nem- Válaszolok. -Ami azt illeti nem baráti látogatásból vagyok itt. Azt hallottam a személyzettől, hogy nemrég a villában jártál. Közvetlenül eztán Kumiko és Mestor felszívódott. Gondolom tudod, hogy mire akarok kilyukadni?
Szemem Milly fekete szemeibe keresi a választ. Habár a feketeség nem szolgál valami sok információval.

-Persze- Mondom. -Gondolom szeretnéd tudni, hogy hova lettek. Kumiko az emeleten pihen. Egy kicsit kiütötte magát. Mestor talán vele van.
Szemeim elfordítom Lilly tekintetétől. Nem akarom megtapasztalni a Vincenttől örökölt képességét. Nem tudom, hogy Lillyben milyen erős. Annyi biztos, hogy Vincent már használta rajtam, és nem akarom még egyszer átélni.
-Nem kell aggódnod semmi bajuk. Nem én kezdtem, szóval még ezzel sem vádolhatsz meg.

-Rendben- Mondom, és felállok. -Akkor én megyek is. Csak ennyit szerettem volna.
Mikor Milly éppen felállna, hogy kikísérjen leintem.
-Köszönöm kitalálok magam is- Mondom, és elindulok kifelé. A nappali ajtajában megállok. -Azt ajánlom, hogy vigyázz magadra. Nagy a valószínűsége mostanság a támadásoknak. Viszlát.
Majd ki is léptem az ajtón. gyorsan szedem a lábam, hogy minél hamarabb otthon legyek. Rengeteg dolgom van még.