Milly Ashford háza

-Ahogy gondolod- Mondom mikor Lilly leint.
-Viszlát- Köszönök el. Nem igazán érdekel a támadás lehetősége. Én mindig vigyázok magamra. Miután elment, megint elgondolkozok. Néha belekortyolok a már kihűlt teába.

Kimászom az ágyból felöltözöm és kimegyek és elindulok lefelé a lépcsőn szép halkan.

Meghallom Kumiko lépteit, és arra nézek, de nem szólalok meg.
Füleim most láthatóak. Farkam az ölembe hajtva foglal helyet.

-Szia-Halkan motyogom.Kicsit hallatszik hogy beteg vagyok kicsit de nem vészesen. Füleim és a farkam lekonyultan.

Felállok. Ezzel a mozdulattal megcsörren a csengőm. Kimegyek a konyhába, és egy bögre forró teával térek vissza, melyet Kumiko kezébe nyomok.
-Ez majd segít.
Eztán visszaülök a fotelbe.

-Köszi de nem kellene.-bele nyalok.-Ááá de forró...

-Ha nem lenne meleg nem használna.
Modorom most egy kicsit nyers lehet, de egy kicsit zavar amit Lilly mondott.
-Ülj le- Mutatok helyet.

-Okés -Leülök.

-Amúgy, hogy érzed magad?
Habár nem látszik, érdekel a dolog. Sohasem szerettem a többiekkel beszélgetni. Eléggé az a magamnak való típus vagyok.

-Csak kicsit fáradtan. Meg kicsit fázom.-Mosolygom.

Könnyeden felállok, és hozok egy takarót. A takarót Kumiko ölébe ejtem.
-Nem lenne jó, ha megfáznál.
A kezemben lévő bögrét az asztalra teszem. A bögrében a tea már jéghideg, de engem ez nem zavart.

-Köszönöm rendes vagy.-Sóhajtok majd köhögöm.

-Nem vagyok rendes.
-Egyszerűen, csak képtelen vagyok nézni, hogy szenvedsz.
Kimegyek a konyhába, és Kumiko teájában egy kapszulát ejtek.
-Idd meg a teád.

-Nem kösz de jól vagyok.-Nincs kedvem nagyon inni se enni.

-Nem azért készítettem a keveréket, hogy aztán te mindent elronts.
-De ha neked így jó...
Kezembe veszem a bögrém az asztalról. Belekortyolok.

-Jó meg iszom-Kortyolom.

Egy mosoly suhan át arcomon, de ezt Kumiko nem veheti észre.
-Mond csak, mi van közted és Mestor között?

-Hát nem is tudom azt hiszem szerelem de nem nagyon tudom-Meg iszom de nagyon gyorsan.

-Értem.
-Szóval te szereted.
Egy kicsit gondolataimba merülök. Habár ez nem igen látszik.

-Igen szeretem...-Elfordul.

-Nem kell szégyellni.
-A szerelemben nincsen semmi rossz.
Lerakom az asztalra a bögrém, és megfogom a csengőm. Nem akarok visszaemlékezni. Nem akarom megint azt látni.

-Nem azért...fordulok el-Elégé sápadt lettem, de nem nézek rá.

-Mégis mi a baj?
-Sápadt vagy.
Kumikora nézek. Tartok tőle, hogy ez valaminek a mellékhatása. Nem tudtam megkérdezni, hogy allergiás-e valamire. De reménykedek benne. hogy nem így van.

-Nem semmi csak kicsit ez a fáradtság-Sóhajtok.
~Túlzottan is fáradt vagyok nem szoktam ennyire kimerülni semmi miatt sem kicsit túl lusta macska leszek így.

-Rendben.
Kezembe veszem a bögrém. Nem nézek Kumikora. Ha ő ezt mondja ki vagyok, hogy megkérdőjelezzem. Nem akarok neki rosszat, de azért zavar, hogy olyan érzésem van, mintha nem mondana igazat.

Felállok és elindulok kifelé elégé lassan majd néha elesek kicsit majd felkelek és elindulok újra.
~Istenem ha nem edzek vagy nem sétálok akkor nem leszek jól.~Összeesek hirtelen.

Odamegyek Kumikohoz, és felsegítem.
-Mégsem vagy jól.
-Le kell egy kicsit pihenned.
A kanapéhoz támogatom, és ott leültetem.

-Nem jobban lennék kint...-Kicsit hisztizek.

-Nyugodj meg.
-Kicsit szedd össze magad aztán kimegyünk.
Mosolygok. Egy kicsit olyan mintha egy gyerekkel beszélnék. Próbálok megnyugtató hangon beszélni. Ezt több kevesebb sikerrel

-Rendben.
-Nemsokára kimegyünk, és azt csinálhatsz amit akarsz.
Letérdelek mellé, és figyelem, hogy mit tesz.

Sóhajtok majd nézem a földet és gondolkodva nézem az ajtót.
-Rendben de akkor kitakarózhatok?
Mocorgóm és nagyon figyelem az ajtót.

-Mehetünk is akár.
Felállok, és az ajtó felé indulok. Kezembe fogom a csengőm, hogy mos ne adjon ki hangot.

Utána mászom.Mosolygom és nevetek majd átváltozom és játékosan játszom egyedül.

Csak csendben figyelem, hogy mit csinál Kumiko. Én nem vagyok képes ilyen felszabadult lenni. Képtelen vagyok arra, hogy jól érezzem magam.

Elesek jó nagyot és csak fekszem és nézem őt. Majd felek és a fára felmászok és a nyávogok egy jó hangosat és később a mancsomat nyalom.

Egy sóhaj kíséretében figyelem tovább Kumikot. Nem akarok megszólalni. képtelen lennék bármit is mondani.

Lefekszem és kicsit könnyezem de nem látszik.

*Felkelek felöltözöm. Meglátom hogy hiányzik a lány.*
~NA hol van már megint ez a lány?
*Lesietek az előszobába.*
-Kumiko merre vagy?

Leugrok és bemegyek a szobába.Nyávogok elégé sírosan.

-Bocsánat nem direkt volt.-Visszaváltozom és a kezemet fogom.

-Jól van megértem.
*Meglátom hogy a kezét fogja.*
-Valami baj van a kezeddel?

-Semmi csak letört a körmöm ennyi a bajom.-Nagyon csúnyán letört.