Milly Ashford háza

Ez egy föld felett két és föld alatt szintén két emeletes építmény. Igényesen berendezett, és mindig rendben van.

A föld felett:
2. Emelet:
Itt csak szobák vannak. Összesen négy, és melléjük egy-egy fürdő. mindegyikből nyílik egy gardrób. A szobákban szinte minden ugyan olyan, kivéve Millyét, melyben a falon az ágy felett a kastély képe lóg.

1. Emelet:
Itt található a nappali, az étkező a konyha. Mindegyik igényes, és szépen elrendezett. A hatalmas ablakok rengeteg fényt engednek be.

Alagsor 1:
Ez egy Edzőterem. Csak egy lefelé és egy felfelé vezető lépcső utal arra, hogy látszatra normális ember lakik itt.

Alagsor 2:
Ez egy lomtár. Ide szinte minden olyan dolog lekerül amely nincs használatban. Egy aprócska szoba is van itt, melyben mindenféle gyógynövények vannak. El lenne Milly laboratóriuma.

Amint megérkezem leteszem Kumikot a kanapéra, és én lemegyek az alagsorba, majd néhány fiolával térek vissza. A fiolákat lerakom a dohányzóasztalra, és felmérek Kumiko állapotát. nincs valami jól, úgyhogy sürgősen tenni kell valamit. Kimegyek a konyhába, és behozok három tálat, majd letérdelek a dohányzóasztalhoz, és elkezdek dolgozni. Mestorral nem törődöm.

*Nem igazán törődök én sem Myllivel a szemem egyfolytában csak Kumikot figyelem.*
-Ugye meg tudod gyógyítani?

Félig felébredek de nem szólok semmit bezárkózottabb lettem mint amilyen voltam.Még érzem hogy lázas vagyok majd nyávogok picit a hideg miatt.

-Persze- Mondom, és tovább tevékenykedek, meg mikor kész van a kotyvalék Megitatom Kumikoval. Rettenetes íze van, de akkor is megitatom vele mindet.
-Már csak várnunk kell- Mondom.

-Légy erős.*Suttogom*
*Majd Myllire nézek.
-És mikor tudjuk meg mi lesz vele?

Kicsit kékes a fejem mert annyira rossz még érzem az izét.Izzadok elégé sápad vagyok és remegek a hideg miatt.Elalszok és néha nagyon mocorgóm és látszik hogy szenvedek a démon miatt majd úgy pár perc múlva elmúlik az de a könnyeim az arcomon csusszannak le a félelem és a titok terhe miatt.

Nem figyelem sokáig Kumikot, hanem tovább kotyvasztok a dohányzóasztalon. Van még egy-két keverék ami hatásos, és segíthet rajta.

-Engedd hagy segítsek. Ő az én barátom is szóval engedj ha segítsek.
*MAjd beljebb lép a szobába Mylli háta mögé

Sikítok jó nagyot és felriadok de még zihálok.
-A fenébe is...-Látom őket~Őm ez most remélem nem az és remélem hogy engem szeret....~remegve.

*Kumikora fordul.*
-Hála az égnek hogy egyben vagy már kezdtem félni. De most már minden rendben van.
*Majd Kumikohoz térdel.*
-Remélem jól vagy. Aggódtam érted.

-Nem tudsz segíteni- Mondom Mestornak, majd mikor Kumiko felriad felé pillantok a vállam felett. Utána a kezébe nyomok egy poharat.
-Idd meg- Mondom, és visszafordulok az asztalhoz.

-Rendben de miért igyam meg Milly.-Majd sóhajtok nem várom a választ megiszom de ki akarom hányni annyira rossz.
-Igen jól vagyok azt hiszem.-Csak visszafekszek összekuporodva.~Szeret, nem szeret?Vajon mit érezhetek...-dúdolok egy verset.

-Mivel nálam vagytok nem fognak kirakni- Mondom.
-Hamarosan teljesen rendbe jön, de még van egy főzet amit meg kell innia- Mondom. És éppen befejezem.
-Tessék- Nyújtom oda Kunikonak. Ennek már jó íze van, olyan mint a forrócsoki. Visszafordulok az asztal felé, és elkezdek összepekolni.

Köszi-Megiszom majd vissza kuporodok.
Fekszem nem nagyon figyelem mit kéne mondanom.Csak rettegek.

-Nem vagyok a család tagja- Mondom. -Csak egy barát.
Összeszedem a fiolákat, és leviszem a laboromba. Majd visszajövök, és a többit a konyhába viszem, és berakom a mosogatóba. Eztán visszatérek a nappaliba, és letérdelek Kumiko mellé.
-Hogy érzed magad?- Kérdezem.

-Jobban mint voltam.Milly te voltál valaha szerelmes?-kérdezem nyugodtan.

-Nos akkor csak egy barát ezt egy kicsit veszélyes volt megtenni. Ki kellene mennem egy kicsit feldolgozni mi történt.
*Majd kilépek a házból.*

-Voltam- Mondom Kumikonak. -Bár nem sült el valami jól. Gondolom, te jobban jártál.
Megfogom Kumiko egyik kezét.
-Ahogy én látom nagyon szereted Őt- Mondom Mestorra utalva aki jelenleg kint van.

-Szóval ezt érzem? Nem tudom olyan furcsa.-mosolyog.

*A ház falának dőlve a fejemet az égre emelve gondolkodok.*
~Sok minden történt ez alatt a pár az idő alatt. Valaki majdnem meghalt valaki. Újabb embert ismerek meg szóval nem tudom mi legyen itt s találok válaszokat. Nem tudom talán álljak tovább innen is vagy fel kellene hagynom a nyomozással és visszamenni a klánomhoz. Nem tudom mit tegyek. Nem tudom a klánomról se hallottam semmit meg ez a másik farkas is lehet rám vadászna. Mindegy elég les ezt a gondolat sort lezárni. Talán még 2 napot maradnék.

Elengedem Kumikot, és felállok.
-Ha pihenni szeretnél ajánlom, hogy menj fel az egyik emeleti szobába- Mondom. -Bármelyiket választhatod, csak azt ne amiben a kép lóg.
Lassan kisétálok a konyhába, és elmosogatok, majd mindent a helyére teszek. Eztán visszamegyek a nappalba.

*Már a falnál ülök.*
~Egyszerűen nincs értelme a maradásomnak hiszen vincent nem mondott semmit és még egy vérfarkast is megöltek. Nincs értelme maradni.

-Egy festmény, a hegyekben lévő kastélyról- Mondom. -Az az én szobám.
Kimegyek egy kicsit Mestorhoz.
-Be kellene jönnöd- Mondom. -Mindjárt esik, és Kumikonak is szüksége van rád.
Az eső már el is kezd szemetelni, hogy igazamat alátámassza.

-Mi nekem?-Elfordulok.Köhögök.

-Már hozzászoktam.
*Nem veszem le a szemem az égről.
-Maradok nincs kedvem bemenni. Szeretek esőben kint lenni és gondolkodni. Hacsak nem szándékozol maradni akkor menny vissza a házba. Ha viszont maradsz foglalj itt helyet.
*Majd az arcomat a kezembe temetem.*

-Azonnal indulj befelé- Mondom határozottam. -Most kellesz Kumikonak. Ott kell, hogy legyél mellette.
Megfogom Mestor kezét, és könnyedén felhúzom. majd az ajtó felé tolom.
-Csak menj be hozzá- Mondom.

Átalakulok és elmegyek Milly éppen meglátja.Sírva eltűnik.

-Mégis miért? Hogyan nézhetnék a szemébe azok után hogy ezek után. Eszméletlenül feküdt kínok között és én semmit nem tehettem még csak annyit hogy a fájdalmát enyhítsem. Semmit nem tehettem akárcsak a családommal. Nem akarom hogy mindez ugyanúgy megtörténjen. Csak balszerencsét hozok mindenkire aki csak kapcsolatba lép velem. Nekem már nincs itt maradásom. Senkinek nem hiányoznék ha elmennék. Szóval eressz hagy menjek vagy én bírlak arra hogy eresz el.
*A hosszú fekete hajam most egyenesen a az arcomba lóg.*

Meglátom ahogy Kumiko elszalad.
-Ide figyelj te idióta- Mondom Mestornak. -Az nem a te hibád, hogy nem tehettél semmit. Kumiko szeret téged, és szüksége van rád. De te akkora idióta vagy, hogy elhagynád.
Vágom Mestor fejéhez.
-Most elment, mert te nem vagy képes normálisan viselkedni vele- Mondom. -Ha megfázik annak most komoly következményei is lehetnek. Szóval indulj, és keresd meg. Ezt legalább megteheted érte.

Egy fa odújába bújok de be is szorul.
-Na innen nincs kiutam.Miáú-nyávog.

-Keresd meg te. Én nem vagyok képes rá és egyébként sem akarom. És most kérlek eressz...
*Majd egy gyors mozdulattal kiszabadítom a kezem a szorításából és a lábát kihúzva lobos formába ugorva futok ki a sötétbe.*

-Idióta- Suttogom, és elindulok megkeresni Kumikot. Majd megtalálom egy fa odvában.
-Gyere ki- Mondom. -Nem lenne jó ha megfáznál.

-Nem tudok-a lábamat rakom ki.
~Hát ez remek Mestor nem szeret.-Visszamászik és elfekszem.

Benyúlok, és megpróbálok kivenni onnan.
-Gyere szépen ki- Mondom.
-Leszel szíves nem megfázni- Mondom. Az eső már zuhog. -Vagy nem lesz esélyeg arra, hogy megnyerd a szívét.

Kimászok,látszik nincs rendbe valami.
-És ha nem szeret?

-Szerintem szeret, csak fél kimutatni sz érzelmeit- Mondom. -Fél, hogyha közel kerül hozzád valami bajod esik.
-Mond csak, hogy érzed magad?- Kérdezem.

-Szomorú vagyok de nem értem őt nem kell engem félteni.-sóhajtok.

Elindulok a házba. A kezemben tartva Kumikot.
-Elvesztette a családját, és fél, hogy téged sem lesz képes megvédeni- Mondom.
-Legyél kitartó és biztos, hogy viszonozni fogja az érzéseid- Mondom.

-Család család...kinek élnek-elszomorodik.

-Az én szüleim is meghaltak- Mondom. -Akit szerettem megölte őket. Ugye, hogy te jobban jártál?
Belépek a házba a kezemben Kumikoval, majd leteszem őt az eleleten az egyik szobában az ágyra.
-Pihenj egy kicsit- Mondom, és kimegyek a szobából.

-Nem bocsi de én nem pihenek.-az ablakba mászik és nézi az esőt.

-Rendben- Mondom, és átmegyek a szomszéd szobába. Az én szobámba, és ledőlök az ágyra.

~Nem értem miről beszélt ez a lány.De szerintem ez a fajta szeretett volt az ami elől meg akartak óvni a klánban. Az olyan barát aki miatt feláldoznám magam. De nem tudom miért de nem érzem magam bűnösnek szóval nem tudom mit tegyek de az élete nem vár.Talán azért illő lenne elbúcsúzni mielőtt elmegyek.
*Majd visszafutok a ház elé a még mielőtt oda érek felveszem a köpenyem és az ablak alatt megyek el az ajtóig.
-Nem várom hogy megbocsásson de csak tudjon róla hogy elmegyek. *Suttogom*
*Majd az ajtón kopogom*

Az ablakban alszok és egy papiros amin pár szó és pár könnycsepp,és a toll ami a kezében.Látszik megviselt a bánat. A szavak szeretlek Mestor de semmi más.Felkellek ki mások a kezembe a papiros. Kinyitom az ajtót de meg se várom átölelem és megcsókolom.Majd abbahagyom és a kabátomat felveszem és elrohanok.

-Hé várj. Nem szabna kint rohangálod te nem fázhatsz meg de én igen.
*Majd utána futok mert nehéz követnem. *
-Csak mondani akarnék valamit miután visszavittem azt tehetsz velem amit akarsz. csak szeretném a kínozna a fájdalom újra az én hibámból.

-Nem érdekel fel vagyok öltözve.Mondd -meg se fordulok-Mondd csak tőlem azt tehetsz amit akarsz. Ám nem a te hibád az én kínom.