Udvar

A villa hatalmad udvara.

Ide tartozik a hát előtti nagy kert, és a kaputól a bejáratig tartó út is.

A kapu most nyitva van. Két oldalt egy-egy őr áll, akik meghajolnak amint a közelbe érek. Egy gyors pillantást vetek az egyik őrre. Ő összenéz a másikkal, és azonnal a farkas alakban lévő Mestor elé állnak. Visszafordulok.
-Ugye mondtam, hogy nem engednek át- Mondom.
-Kisasszony kérem lépjen hátrébb- Mondja az egyik őr. néhány lépést hátrálok, és figyelem, hogy mit tesz most Mestor.

~Az átkozottak ha most széttépném őket azzal megcáfolnám önmagam. Hmm most valamit ki kell találnom hogy bejussak.
*Azzal a két őrhöz léptem hogy találhassak egy kiskaput amiben kijátszhatom őket. Majd még ránéztem a lányra és egy vonyítottam hogy meglássam mit vált ki az örökből.*

-Eresszétek- mondom az őröknek akik ellépnek az útból.
-Kisasszony, szeretnénk felhívni a figyelmét a ma esti bálra- Mondja az egyik őr.
-Értem- Válaszolok halkan. -Még ez is... -Suttogom, majd mikor távolabb érünk az őröktől megállok, és megszólalok.
-Szerintem megérted, hogy ide nem éppen e legegyszerűbb bejutni- Mondom, és elindulok a villa bejárata felé. Tudom, hogy apa és Lilly jelenleg nincsenek itthon. Elmentek, hogy egy kis terepgyakorlatot végezzenek.

-Nos akkor remélem nemzavar ha egy kicsit körbenézek. És mellesleg nincs valami hely ahol én is edzhetnék?
*És azzal követtem a lányt a villába várva a válaszra*

Bemászom macska alakban és nézem mik vannak itt de óvatosan.Láncaim a szokott helyen.
-Miáú

Az udvaron sétálok lassú léptekkel s most kivételesen itthon is egy fekete farmert és egy fekete pólót viselek. Majd a kapuhoz sétálok ahol épp egy macska sétál be s az örök épp indulnának, hogy elkapják mivel észrevették, hogy egy neko az.
-Hagyjátok- Szólok az örökre.
-Igenis, kisasszony- mondják egyszerre az örök majd odasétálok a nekohoz.
-Üdv- köszönök egy kis mosollyal s macskát nézem.
-Ide tilos a bejárás ugye tudod?

Furcsán nézem mint aki nem érti.~Fenébe már a láncaim.~
Dörgölőzni kezdek a lányhoz.

-Mi lenne ha visszaváltoznál- érdeklődök miközben egy lépéssel hátrább lépek, hogy ne tudjon a lábamhoz dörgölőzni.
-Szerintem nem szeretnél a lábammal jobban is találkozni- mosolyodom el.

-No fene lebuktam.-Visszaváltozik.
-Bocsi Lilly?-nézem de hisz nem lehet ő.

-Az örök általában kiszúrják az ilyet- mondom kissé elgondolkozva.
-Igen?- kérdezem mosolyogva. Végre valaki akivel játszhatok egy kicsit.

-Lillian te vagy az?-a táskámat figyelem majd áthúzom a kapunál hallatszik hogy eltört.-Ááá csak azt ne?

-Miért nem lehet elhinni? - kérdezem továbbra is mosolyogva majd magamra nézek.
-Megváltoztam vagy mi?- nézek rá kérdőn, de továbbra is mosolygok mivel olyan jót mulatok a dolgon.

-Értem-Kiveszi a törött hegedűt és nézi-Fenébe...

-Talán tudunk neked szerezni másik hegedűt- mondom kissé elgondolkozva mikor Kumikora pillantok.
-Már ha neked is megfelel- mosolygok a lányra.

*bólogatok de közbe fáj.*

-Na mit mondasz, kell másik hegedű?- érdeklődök már kissé komorabban, hisz látom, hogy Kumiko szomorú.
-És minek köszönhető a látogatásod a Lamperouge villába?

-Kell persze.-sóhajtok
-Csak nézem a várost.

-Rendben, nézz csak körül és az új hegedűt meg majd elintézem neked- mondom egy kis mosollyal.
-De nekem most dolgom van- mondom kissé elgondolkozva.
-Szia- köszönök el majd zsebre teszem kezeim s elsétálok.

-Szia-sóhajt
-Hogy fogok így zenélni...

Mestor, Kuniko és én megérkezünk, és a villa felé vesszük az irányt. Idő közben több cseléd is elsiet mellettünk. Az udvar egy félreeső része felé sétálok.

*Majd megállok mikor látom hogy Lillian is megáll.*
-Remek hely hozasd ide a köpenyem és ha kérhetnélek majd hagytok magamra mivel magas koncentráció szükséges ahhoz hogy kapcsolatba lépjek a szellem világgal akárcsak pár percre is.

*Leülök és vakarózók már nagyon kellet a fülem tiszta sebes nagyon*

-Rendben- Mondom Mestornak.
Megállítom az egyik cselédet aki éppen a villába tart, és megkérem, hogy hozza ide amit Mestor kért. A cseléd néhány perc múlva visszatér, és odaadja Mestornak a kívánt csomagot.
-Miért van ekkora felhajtás?- Kérdezem a cselédet.
-A nagyúr ma hazaérkezik. Fel kell készülnünk a fogadására- Mondja, majd meghajol, és elmegy.
-Szóval Vincent visszatér- Suttogom. -Remek.
Távolabb megyek Mestortól, és elülök. Csendben figyelem, hogy mit csinál.

-Kumiko menj és beszélgess egy kicsit Lilliannal hogy addig kérlek ne zavarj.
*Majd előkerestem pár fiolát a köpenyemből.*

*Arrébb mászok és még mindig vakarózók rá nézek Lillianra de nem megyek oda.Farkam remeg nem figyelem.*

Intek Kumikonak, hogy jöjjön ide.
-Mond csak, hogy kerültél ide?- Kérdezem.

*Az egyik fiola tetejét lepattintom és a benne lévő anyagot az arcomra kenem.Majd kettőt a kezembe veszek és a benne lévő fekete és vörös port egy körben húzom végig úgy hogy középen egy kis kör maradjon ki. Majd leszórok a közepére port amit meggyújtok és a tűzbe aranyszínű port szórok.*

-Nem is tudom....-Mosolyog.
Csak nézi a földet.

*Majd hirtelen a szemeimet bezárom és összes esek arccal előre.*
-A szellem világ milyen rég is volt. *suttogom*
*Majd teljesen átadom magam a transznak.*

-Miáú?-nézi majd remegve arrébb rohan.

-Miáú -Idegesen ugrok Mestorra közbe a karmaimat bele mélyesztettem.Reszketve mászok le róla.

-Áh! Mondtam hogy ne zavarjatok.
*Majd Vincentre nézek.*
-Áh elnézést nem voltam magamnál az előbb nos üdvözlöm. A nevem Mestor és az őné?

*Kicsit távolabbra megyek és vakarózom.Majd remegve nézem a férfit.*

-Micsoda maga lenne a család feje? Mindenesetre a lányait volt szerencsém megismerni de magát még nem. Szívesen beszélgetnék magával egyes dolgokról a nem halandókkal kapcsolatban Avalonon kívül.
*Majd Kumikora nézek. Látom a félelmet a szemében.*
-Kumiko nyugodj le egy kicsit vagy tarts velünk. De nincs mitől tartanod.

*Oda kullogok és vakarózok még mindig*
-Jó napot uram.-halkan -Á de viszket á nem igaz.-vörös és véres.

-Köszönöm-a port rászórja a fülére és ásítozva lefekszik,majd elalszik*

-Igen akkor már kettőnknek. De mindegy nem pazarlom tovább az időm tovább itt. Mindig is utáltam azokat akik a rangjuk vagy a fajuk miatt hordják fenn az orruk.
*Majd magamra dobva a köpenyemet hátrafordítok neki.*
-Nem leszek tovább a terhére uram majd akkor máshol keresem a válaszaim.
*Majd kifelé indulok a villából.*

-Akkor úgy látszik még el kell viselnie a társaságom.*Mondtam gúnyosan.*
-De ha itt minden áron betartatja a szabályait legyen az az én fajtársam élete is. Akkor máshol miért nem tesz semmit ez ügyben.