Erdő

-Nem de most nem érdekel.-pirul nagyon.~ hülyének néz...~

-Nos ez így van rendjén csak mi tudjuk és azok akik már találkoztak vele. Mondjuk ő se tudott róluk amíg nem meséltem neki bővebben de nem baj.
*Mutattam közben Lillianra*
-Csak néha tudás megóv de ugyanakkor veszély is. És ebben az esetben veszély lenne szóval nem mondhatok sokat.

-Lillian szerinted megenged hogy őt is beavatni abba amiről beszéltünk? Csak hogy tudja mivel áll szemben és meg tudja védeni magát vagy csak tenni ellene.
*Majd kérlelően Lillianra nézek.*

-Nem igazán tudom- Mondom. -Szerintem elég lenne csak a vadászokat beavatni és a Lamperouge családot. De lehet, hogy őt is be lehet avatni, de ne mesélj túl sokat.
-És egy jó tanács, ha a városba mész rejtsd el a füleid, mert emberek is élnek itt- Mondom Kumikonak.

Tőlem nem kell azt tesztek amit akartok.Na remek ezek is megölnek majd.-Rá nézek a fiúra és elpirulok.

-Értem én de nem tudom... de vigyázok... Ha erre gondoltok...-Mosolyog.

-Lillian magunkkal kell vinnünk a villába. Mivel nem tudná megvédeni magát és a villa nagyobb biztonságot nyújt. Ha kell akkor akár kinn alszom és felajánlom neki a szobámat ha nincs más mód.Szóval mit mondasz Lillian?
*Majd kérlelően nézek Lillianra.*

-Nem lenne rossz ötlet- Mondom mosolyogva. -Van elég szobánk, szóval nem kell kiköltöznöd.
-Ha szeretnéd akkor megtaníthatom neked, hogy rejtsd el a füleid- Mondom mosolyogva Kumikonak.

-Rendben van de nekem mindegy...-Mosolyogóm és pirulok a fiúra.

-Akkor nemsokára a villában fogsz lakni a város szélén- Mondom. -Remélem neked megfelel.
És továbbra is mosolygok.

-Renden lesz...-Idegesen néz a farkát.
~talán időt visszafogatnám jó lenne...~

-Hogy van a farkad?- Kérdezem. -Talán tudok segíteni.
-Lehetne, hogy mesélnél nekem valamit?- Kérdezem.

-Csak fáj de más nincs baj...-elmosolyodik.
-Szomorkodom csak....

Közelebb megyek Kumikohoz, és végighúzom a kezem a farkán. Így elmúlik a fájdalom.
-Most jobb?- Kérdezem. -Mond csak, hogy szólíthatlak?
-Az én nevem Lillian, de Lillynek szeretem ha szólítanak- Továbbra is mosolygok.

-Aha jobb...és szólíts csak Kumikonak vagy Kimynek de nekem mindegy hogy szolítasz Lilly-mosolyog de zavartan figyeli magát.

-Rendben- Mondom mosolyogva. -Mennyit tudsz a városról?
-Ha szeretnéd mesélek neked- Mondom.

-Semennyire...-mosolyog.Te Lilly kérdezhetek valamit majd?

-Kérdezz csak nyugodtan- Mondom. -Szívesen válaszolok neked.
Továbbra is mosolygok.

-De hát most izé-rá néz a fiúra majd Lillyre.

-Értem- Mondom továbbra is mosolyogva. -Majd, ha kettesben leszünk.
-Addig is volna valami amit tudni szeretnél a várossal kapcsolatban?

-Akkor majd mesélek- Mondom mosolyogva, és belekezdek kis történetembe.
-Itt a Lamperouge család irányít. Minden az ő kezükben van. Különféle fajok élnek itt békében az emberekkel. Egyetlen szabály van amit mindenképpen be kell tartanod, az pedig, hogy semmiképpen sem lepleződhetsz le. A normál emberek nem tudnak rólunk. Ha mégis zűrt okozol kivonnak a forgalomból. Utánad küldik a vadászokat.
-Szívesen megtanítom neked, hogy hogyan rejtsd el a füleid, és akkor nem csak a villában járhatsz.

-Igen értem.-Macskává átalakul a láncok rajta vannak a kezén és a nyakán.-Így jó?

-Ha a városba megyünk légy szíves ebben az alakban közlekedni- Mondom mosolyogva.
-Ha a villában leszünk akkor segítek, hogy felvedd a tökéletes emberalakot.

-Oké de én így is elélek ha nem baj-egy verébre figyelek és oda mászom és elkapom és harapni kezdem a madarat.

-Ahogy gondolod, de szerintem érdemes megtanulnod az emberalakot is- Mondom.
-De lassan ideje visszamenni a villába. hamarosan keresni kezdenek minket- Mondom. Arcomról a mosoly továbbra sem tűnik el.

-Zongorázol jéé-Visszaváltozik és sóhajt.

-Értem Lilly van ott más hangszer is?-kicsit pirulva majd elfordul.

-Persze- Válaszolok. -Mindenféle hangszer akad, de ha még sincs akkor könnyen szerezhetünk.
Eztán próbálok a legkevesebbet beszélni.

-Hegedű is van?-a táskámért felugrok és előveszem a vonóját a hegedűnek majd a hegedűt próbálom elvenni.

-Van- Mondom mosolyogva.
-Ha eljössz a villába megmutatom őket- Mondom.

-De mimnél hamarabb tréjük vissza lehetőleg az este beköszönte előtt. Ha visszaértünk a köpenyem vitesd ki az udvarotokra és ott elvégzem a szertartást.
*Majd a fákat kezdem el kémlelni. *

-Nekem is van ha még épp?-előveszem kicsit ütött-kopott de még épp.
-Én értem-hangolni kezdi.Majd elkezd gyönyörű zenét játszani.

-Rendben- Mondom mosolyogva.
-Akkor szerintem ideje visszamenni- Mondom mosolyogva.

-Nos az jó ötlet minél előbb annál jobb. Egyébként nem játszol rosszul. Legalábbis nálam jobban. Én csak pár dalt ismerek.
*Majd hátat fordítok nekik.*
-Akkor mielőbb annál jobb.

Abba hagyja.nem szólal meg majd elrejti a hegedűét és átalakul. Elindul a merre lehetett majd megáll és vár.
~Na remek nem kapok semmi tapsot.~

-Nagyon ügyes vagy- Mondom Kumikonak.
-Akkor induljunk- Mondom Mestornak. Visszamegyek, és elmondom Lillynek, hogy mi megyünk és jöjjön ő is. Majd visszamegyek Mestorhoz.
-Indulhatunk?- Kérdezem.

-Igen siessünk.
*Majd a fákat figyelem.*
-Minden feltűnés nélkül induljunk vissza ha nem akarunk feltűnést kelteni. Majd a villában az udvaron elvégzem a szertartást ahogy hazaértünk. Addig beszélj egy kicsit az új lakónkkal.
*Mondom mosolyogva.*

*elfekszik és csak nézi őket*

-Akkor indulás- Mondom, és elindulok.
Egyenesen a villa felé veszem az irányt. Könnyed, és megnyújtott léptekkel haladok, hogy minél előbb odaérjek. Szemem le sem veszem az útról.

-Gyere mellettem Kumiko. Nem lenne jó ha rajtunk ütnének.
*Azzal én is követem Lilliant a villa felé.*

*felkellek és utána megyek.*
~Kutya lennék jobb lenne

Mikor Lillian is odamegy Kumikohoz én inkább visszamegyek a villába mivel nincs kedvem beszélgetni...

Egyedül vagyok kicsit ridegen nézem a tájat.
-Végre egyedül vagyok.-Ásítok és lefekszek.
Elalszok jó mélyen alszok.Álmomban egy sárga falas szobába jelenik meg.
-Mint mikor Chiaki egy szobába voltunk.-Motyogom.

*Lassan sétálok az erdőben.Majd hirtelen megérzek egy ismerős szagot. Majd futok az irányába és meglátom Kumikot.*
-Kumiko hogy vagy? Már csak párnapja elkerüljük egymást... Főleg mióta én eljöttem a Lamperouge házból.