Erdő

A városon kívül fekvő hatalmas kiterjedésű öreg erdő.
Hatalmas fáinak lombja szinte minden napfényt elnyel, így elég árnyékos hely.

-Itt vagyunk- mondom mosolyogva, majd körülnézek- mi a meglepi- érdeklődök izgatottan, bár már sokszor hallottam azt a mondatot, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik, de mivel ez rám nem igaz így nyugodtan lehetek kíváncsi nem, de?
-Tudod, hogy nem a türelmemről vagyok szóval ha lehet gyorsan mondd el miről van szó!

-Rendben- Mondom, és előveszek egy kis zacskót. szétszórom a tartalmát, és a földet egy kicsit megvizezem. Néhány másodperc múlva növények kezdenek el kihajtani, és színes virágot bontanak. Körülöttünk tirke-tarka virágok nyílnak ki.
-Végre befejeztem- Mondom mosolyogva. -Ezek a virágok még télen a legnagyobb hidegben, is kinyílnak. A legzordabb körülményeket is kibírják- Mondom, és Lillin arcát figyelem.

-Ügyes vagy- mondom egy kis mosollyal miközben a virágokat figyelem- szépek!
-Remélem azért kapok én is belőle- mosolygok húgomra- találkoztál ma valakivel- érdeklődök. Ha igen azt hiszem a holnapi elfoglaltságom egy része meglesz, csak Lilly belemegy-e az viszont már más kérdés.

-Arra gondoltam, hogy az udvarban csak ilyenek lennének- Mondom, és megfogom Lillin kezét.
-Igen, találkoztam- Mondom, és megosztom vele az emlékeim. Az Aliah-val való találkozás minden emlékét látta. -De szerintem vele nem kellene azt csinálni- Mondom., és elengedem ikrem kezét amint az emlékeim megosztása befejeződött.
-És te találkoztál valakivel?- Kérdezem.

-Nem rossz ötlet bár az már más téma, hogy apáék belemennek-e.....- mondom kissé elgondolkozva, valamiiért az ilyen ötletek annyira könnyen elvetik, de, hogy miért az számomra rejtély..
-Jól mondtad, szerinted- mosolygok s kissé elgondolkozok s felidézem azokat az emlékeket amiket nem rég osztott meg velem ikertestvérem.- Nem, senkivel nem találkoztam. Amúgy szerinted miért nem kéne azt csinálni?

-Nem tudom konkrétan megmondani, de szerintem vele nem kellene ezt csinálni- Mondom. Nem értem magam, pedig én is élvezni szoktam. -De ha te másképpen döntesz, elfogadom.
Ha szeretné akkor benne vagyok. Ha neki ez tetszik akkor csinálhatjuk. Én nem ellenkezek vele.

-Rendben, akkor kivételesen nem játszom el vele- mosolygok Lilliyre.
-De tudja, hogy a Lamperouge család tagja vagy? - Érdeklődök, mivel nem sokaknak szoktuk elmondani már csak azért is nem mert olyankor vagy nem állnak többet velünk szóba vagy valami ehhez hasonló.

-Köszönöm- Mosolygom ikremre.
-Elmondtam a teljes nevem, de szerintem még nem hallott rólunk- Mondom.
-Nem mondtam meg, hogy ikrek vagyunk- Egészítem ki. -Csak azt mondtam, hogy van egy nővérem.
Lila szemem az övével találkozik, és figyelem, hogy mit válaszol.

//Itt egy kicsit Fagy//

-Nos akkor hát itt volnánk.
*És elégedetten állok meg és szippantok egy nagyot a levegőből.*
-Nos friss és tiszta a levegő. Akkor ajánlanám az erdő belsejét.

Nem állok meg az erdő szélén. Befelé veszem az irányt.
-Erre- Mondom mosolyogva. Egyszer hátrapillantok Mestorra, hogy jön-e utánam.
Néhány perc múlva egy tisztásra érkezünk. Megállok a tisztás közepén, és Mestor felé fordulok.
A tisztáson rengeteg különféle virág nyílik. A legtöbb éjjeli. Lila, vörös, és sötétkék színekben pompázik a tisztás.
-Szerinted milyen?- Kérdezem, és egyszer körbefordulok a tengelyem körül. Karom széttárva.

-Érdekes csodálkozom hogy az ember megóvta ezt a helyet érintetlenül.
*Majd ledőlök a tisztás közepén.*
-Nos én megvárom azokat az esti virágokat kíváncsi vagyok akkor milyen a hely.

-Rendben- Mondom mosolyogva, és leülök. Ügyelek arra, hogy szoknyám jól álljon.
-Mesélnél nekem valamit?- Kérdezem.

-Van sok történetem miről szeretnél hallani?
*Mondom mosolyogva és közben az egyik szemem a lányon tartom*

-Mesélhetnél a klánokról- Mondom mosolyogva.
-Szeretnék többet tudni- Mondom.
Szememben a kíváncsiság tüze ég. Mindent tudni szeretnék. Ez jobban érdekel, mint a képesség amit apától örököltem.

Csendben végighallgatom Mestor mondandóját. Érdekel, hogy mások, hogyan élik az életük.
-És te melyik klánhoz tartozol?- Kérdezem.
-Megmutatnád, hogy milyen is egy vérfarkassal harcolni?- Kérdezem. Szememben a kíváncsiság ég.

-Én a vérbosszú klánjába tartozom. És csak a mozdulatokat mutatom rád nem nagyon tudnék kezet emelni.
*Majd felültem.*
-Nos akkor hogyan mutassam meg?

Kissé félredöntöm a fejem, és úgy gondolkozok el.
-Mi lenne, ha tartanának egy kis gyakorlást?- Kérdezem mosolyogva.
-Úgyis régen voltam már apával edzeni- Mondom.

-Rendben. Nos akkor csak a harci mozdulatokat mutatom be. A föld erejét meg nem vegyítem a képességeimmel.
*Majd felkeltem és felvettem a farkas formám.*
-Nos akkor a mozdulatok kell valami amit tudok ütni mert így a mozdulatok értelmeteken.
*Majd meglátok egy fatuskót és egy csapással levágom a föld feletti részét.*
-Nos akkor mutasd meg hol vannak a virágok hogy ne tegyek bennük kárt.

-Azt csinálsz a virágokkal amit akarsz- Mondom. -Majd később rendbe hozom őket.
-Szóval mutasd mit tudsz- Mondom mosolyogva.

-Rendben. Egy képességem már mutattam. A mi klánunk karma a legélesebb még a vasat is képes kettészelni.
*Majd a tuskót felállítottam egy kicsit távolabb. Majd egyszer csak nekifutásból ököllel felütöttem. Egyik kezem a másik után ütötte meg. Majd a földtől elrugaszkodva egy vonalba ugrottam vele és a lábammal egy hatalmasat rúgtam a tetejére hogy halható volt a reccsenése.Majd mikor félúton járt lefelé én már a földön voltam és ahogy a kezem elérte a földbe vágtam hogy egy kisebb lyuk keletkezett a helyén.*
-És ez csak egy volt.

Lassú léptekkel sétálok az erdőben mivel az egyik kapuőr mondta, hogy Lillianék erre indultak el ó. A báli ruhámból már átöltöztem s most egy sötétkék farmer, egy fekete póló és felette egy fehér cipzáros felső van rajtam melynek nincs felhúzva cipzárja s hajam most kivételesen copfba kötöttem. Majd egy kis séta után megpillantom Mestort aki épp bemutatott tart s kodasétálok Lilly mellé miközben Kronust figyelem.
-Sziasztok!- Köszönök egy kis mosollyal, majd kissé elkomorodok.
-Megtudtam pár dolgot a vérfarkasról. - Fordulok Mestor felé. - Az egyik kisebb klán tagja ha minden igaz mivel köpenye hátuljára egy tigris volt varrva. S eleinte kissé harcolt, de egy fél perc sem telt el szinte s feladta a küzdelmet.

Végignézem Mestor bemutatóját.
-Szia-Köszönök a megérkező Lillinek.
-Mi lenne, ha most mi mutatnánk neki valami?- Kérdezem Lillyt.

-Bemutatót? - Kérdezek vissza majd elmosolyodom.
-Lillian átengedem neked ezt a nemes feladatot tarthatsz te bemutatót. - Mosolygom húgomra.
-Tégy belátásod szerint. - Mondom már Mestor felé fordulva.

Odalépek testvérem mellé, és a fülébe súgok.
-Mi lenne, ha élesben menne?- Kérdezem suttogva. -Te és én.
Eztán hátrébb lépek, és várom testvérem válaszát.

*Felöltöm az emberi alakom mivel már nincs szükség a farkas alakomra. Majd kényelembe helyeztem magam a földön.*
-Na hol késik az a bemutató?

-Legyen, de előre szólók ma ne várj sokat. - Fintorodok el kicsit. - Apa elég fárasztó edzést tartott.
-Nyugalom! - Mondom Mestornak majd leveszem fehér cipzáros felsőmet a az egyik ágra rakom rá majd Lillyre pillantok. - Kivételesen kezdj te!

-Ahogy gondolod- Mondom, és egy kissé meghajlok, ezzel jelezve, hogy most kezdem.

Szemem Lillyn van. Nem igazán várok sokáig. Nem használom az erőm, csak egy egyszerű rúgást kezdeményezek. Eszembe sem jut, hogy szoknya van rajtam. A magassarkúról is megfelejtkezem. Mindez csak akkor jut eszembe, mikor a lában ismét talajt ér.
Várom ikrem lépését. A rúgásom nem találta el, hiszen nem is akartam.

A meghajlás egy kis meghajlással visszonzom innentől kezdve csak Lillyre figyelek s a rúgás elől kissé arrább lépek hátha véletlen pontosan rúgna.
-Ébresztő Hugi. - Mosolyodom el egy pillanatra. - Szerintem nem volt jó ötlet az a szoknya...
Mivel Lilly nem tesz semmit így úgy döntök egy kicsit manipulálom a gravitációt ha már ezt is lehet. Lilly szemébe nézek s már csak azt figyelem, hogy repül hátrafelé a gravitációnak köszönhetően.

Könnyedén lefékezem magam, és Lassú léptekkel indulok vissza Lillyhez.
-Ezt nem érdemes ellenem bevetned- Mondom mosolyogva.
Próbálom kerülni Lillyvel a szemkontaktust. Nem szeretném, hogy rajtam használja az erejét. Amint a közelébe érek Azonnal támadok. Ismét egy rúgással. Ebbe viszont vittem egy kicsit az erőmből, és most nem tévesztem el a célt. Lilly hátraesik. Nem akarok a szemébe nézni.

Kisé váratlanul ért a dolog így hátraestem de utána felültem és Lillyt figyeltem.
-Nyugi, kutyus. Én nem fogok sosem úgy harcolni Lillyn ellen mint más ellen. És különben is minek támadjak az ellenségnek fejvesztve mikor hozzá sem kell érnem és már is halott?- Miközben beszélek egy pillanatra sem nézek Mestora csak Lillyt figyelem miközben felállok és végre megvan az a pillanat mikor végre szemébe nézhetek.
-Ülj Le!- Adom ki a parancsot s mivel őt is képes vagyok az irányításom alá vonni ezt Lilly készségesen meg is teszi és leül a földre én pedig közben végig a szemébe nézzek.
-És elhiheted legtöbbször nem az ülj le parancsot szokás mondani. - Mondom kissé komoran miközben már Mestorra nézek majd ismét Lillyt figyelem.
-Részemről bőven elég ennyi a bemutatóból. - Mondom majd hátat fordítok Lillynek s felveszem a cipzáros felsőmet. S neki döntöm hátam a fa törzsének s úgy figyelem Mestort és Lilliant.

Kronus apró megjegyzésére csak gúnyos pillantással válaszoltam, mi értelme volna a közelharcot választani? Ha már muszáj ölni akkor nem fogok leállni csatázgatni csak azért, hogy késleltessem valaki halálát.
-Élnek itt sellők, vámpírok, nekok, varázslók/boszorkányok és persze emberek is... - Soroltam el a városban megtalálható fajokat.

-És valamelyiknek van valami jele amiről feledzhetem őket például szem szín hasonlók. Mert már kíváncsi vagyok más fajok hogy néznek ki és mire is képesek. A ti fajtátokat már szinte ennyi idő alatt mondhatni kiismertem harcmodorban és viselkedésben egyaránt.
*Majd lefeküdtem a fűben és addig az emlékeimet idéztem hogy hallottam e annak a farkasnak a klánjáról valamit.*
-Nos hallgatlak.

-Persze, nagyon könnyű őket felismerni. Csak az már más téma, hogy az ilyen dolgokat nem áll szándékomban veled közölni! - Mondom s közben akaratlanul is elmosolyodom.
-Csak ismételni tudom magam miszerint álmodozz csak tovább, hogy megismertél minket. - Mondom már ridegen.
-Sok mindent nem tudsz rólunk. - Kezdek bele mondandómba majd szinte suttogva folytatom. - S ez így is van jól!

-Nem várok semmit. - Mondom s jót mosolygok azon amiket Mestor mondd.
-Ha Lilliannek olyan sokat meséltél akkor ő majd biztosan elmondd mindent a fajokról, de nekem nem áll szándékomban ezt tenni. - Mosolygok majd ellököm hátam a fától s közelebb sétálok Mestorhoz.- Vagy talán azt hitted, hogy majd pont én mesélek?

-A remény hal meg utoljára.. de azt én lövőm le! - Suttogom az utolsó pár szót majd leültem Mestorral szemben.
-A könyvtárban nem biztos, hogy találsz valamit, de végül is egy próbát megér. - Gondolkozok el kissé.
- Mondjuk inkább úgy, hogy Lilliannel mi különbözünk ő a kedves segítőkész angyal én valahogy pont az ellentéte.

-Tudom. - Mondom már ridegen.
-És mi van akkor ha egyik sem?- Érdeklődök de továbbra is ridegen beszélek Mestorral majd kezemben egy kis tűzgömb jelenik meg s ezek után inkább azt figyelem.

-Meg azon gondolkodom hogy ha csak ő volt az egyetlen abból a klánból akkor nyilván egy felderítő lehetett és ez rosszat enged sejtetni velem.
*Majd meglátom a lány kezében lévő tüzet.*
-Ez mit jelent?

-Nem ő az egyetlen vérfarkas a városban akinek a köpenyén tigris van. - Mondom kissé elgondolkozva.
-Semmit. - Válaszolok szinte rögtön Mestor kérdésére majd a tűzgömb hat apró tűzgömbbé válik szét.

-Ez még mindig nem elég számuk kellene mivel még ez mindig nem zárja ki azt amit gondolok.
*Majd e kezemmel végig simítom az arcom.*
-Mert ez nem hagy nyugodni.

-Aha - mondom majd körülöttem egy tűzkör jelenik meg s a kis tűzgömbök eltűnnek kezemből. De közben végig Mestort nézem majd a tűzkör is eltűnik s egy sóhajtással állok fel.

//Nekem most már mennem kell, szia!//

-Mit csinálsz te addig itt mellettem?
*Majd a fejemet a lány felé fordítom.*
-Csak azt ne mond hogy valami varázslattal szórakozol.