Hal

A villának ezen része szabad bejárású.

Elegánsan berendezett szoba, melyből a nappali nyílik, és az emeleten lévő szobákhoz vezet lépcső. A vendégek először ide érkeznek.

-Talán akad egy-két olyan hely ahol edzhetsz- Válaszolok még kint, majd belépek a villába. Egy szobalány azonnal odalép hozzám.
-Kisasszony, már kikészítettem a ruháját a szobájában a bálra- Mondja, és már menne is tovább, de megfogom a kezét.
-Lilly milyen ruhát kapott?- Kérdezem.
-Ne aggódjon kisasszony- Szólal meg a szobalány ismét. -Odafigyeltem a ruhaválasztásnál.
Amint elengedem a szobalány karját azonnal megy tovább. A villában nagy a nyüzsgés az esti bál miatt.

-Na végre itt végre ember lehetek.
*Azzal visszatértem az emberi alakomhoz és a köpenyem a hátamra dobtam.*
-Nos akkor hol is van az a hely? És amíg bálon leszel addig lesz időm edzeni.
*Mondtam nevetve*
-Még örülök hogy nekem nem kell ilyesmire járnom. Nos merre találom az edzőteret?

-Arra- Mondom, és megfordulok, hogy az ajtóra mutassak ahol az előbb bejöttünk. Aztán visszafordulok, és az emeletre vezető lépcső irányába indulok.
-Azt ajánlom, hogy gyere velem, ha nem akarsz harcba bonyolódni- Nézek vissza a vállam felett, és elindulok fel a lépcsőn a szobámba. Ha Mestor követ akkor nem fogják kitessékelni a villából.
~Remélem, hogy Lilly hazaér a bálra~ Gondolom, és remélem, hogy így lesz. Ha mégsem ér haza akkor el fogom unni magam a bálon. Nem fogunk tudni, majd játszani a vendégekkel.

-Áh rendben de a bálra ugye nem kell veled tartanom? Nem bírnám ki azt ahogy az emberek nyüzsögnének..
*Majd követtem a lányt a lépcsőn fölfelé.*
-Hallod amit mondtam?

-Kerülj beljebb Kumiko.
*Majd nyújtózva egyet a zongorához indultam.*
-Nos helyezd magad kényelembe és csak hallgasd a zenét.

-öm oké de én is zenélek veled ha nem baj.
Egy hegedűt elrántok és leülök kényelmesen.

-Jó ha nem zavar kezdek egy kicsit bemelegítek.
*Majd leülök a székhez a zongoránál és elkezdem ezt játszani*
-Ez a világ soha nem lesz olyan mint amilyennek reméltem.
És ha nem tartozom sehová. Ki hitte volna?
Nem fogok mindent elhagyni
Ami az enyém
Ha úgy érzed hogy nem lenne túl késő
Soha nincs túl késő.
Sőt azt mondom
Hogy minden rendben lesz
De még hallom hogy mindig azt hajtogatod
Hogy véget akarsz vetni az életednek.
Legalább próbáljuk meg
Csak életben maradni
Talán minden visszafordul.
Mert nincs túl késő
Soha nincs túl késő
Soha nem fogják látni
Hogy ez az oldal visszatükröződik
A világ amit ismertünk soha nem tér vissza
Az időt amit elvesztettünk soha nem kapjuk vissza
Az élet ami a miénk volt nem lesz újra az
Remélem tetszett a kis bemutató a dalocskával együtt

Hallgatom halkan majd az éneklésnél kicsit pirultan nézem majd mikor abba hagyja akkor megtapsolom.
-Szép nagyon gyönyörű.Ha nem baj én is csinálom mindjárt.

-Megárad a szerelem bennem,
mint tavasszal a folyó.
Én nem akarok mást,
nekem veled jó.
Kiszakad a torkomból egy sóhaj,
ha hozzám nyúlsz.
Ez a szerelem édes,
nem pedig egy hülye kis blues!
Felszárad a könnyem, mint köd az útról.
Elindulok hozzád egy bőrönddel a városból.
Egy bőrönddel,
egy furcsa kis sapkában . . .
fölrepül a lelkem
és magától fut hozzád a lábam.
Megárad a szerelem bennem . . .-Majd abba hagyom -Remélem nem túl érzelgős ének...

-Nem nekem is vannak ilyen dalaim.
*Majd a lányra fordítom a szemem.*
-Egyébként nagyon jól játszol.

-Sokat gyakoroltam...de így is nehéz a húrokat úgy fogni hogy ne essen bajom...-A hegedűn rá száradt vércseppek és mostani vércseppek.

És azt mégis hogyan csinálod? Nem tudom hogy miként csinálod de sajnálom.
*Majd visszafordulok a zongorához.*

-Nem tudom bennem van ez a zenei érzések-a húrról le csusszan a ujjaim és gyorsan bekötöm egy fehér kendőbe.-Áú hogy az a....

-De hogyan sikerül megvágni magad. Na engedd hagy lássam.
*Majd a lány mellé sétálok.*

-Nem tudom régen is ez volt mindig-megmutatom majd jó mélyen sóhajtok.

Most érkezek meg. tudom, hogy már zárva van a kapu, de macskaalakban nem nehéz bejutni. Beszédem van Vincenttel, de egy kicsit elkéstem. Amint belépek a halba észreveszem a már itt tartózkodókat.
Fekete ruhámban úgy mézhetek ki mint valami betörő. Nyakamban most is ott lóg a csengő. Füleim és farkam nem látszik. Elindulok az iroda felé, mit sem törődve a többiekkel.

-Üdvözletem új jövevény Mestor vagyok.
*Majd meghajlok*
~Nem néz ki úgy mint egy farkasember de azért nem árt az elő vigyázatosság.
-Nos ha a családot keresed ők nincsenek itt.
*Majd Kumiko elé húzódok. Arra az esetre ha mégis harc következne.*

Gyorsan átváltozok majd rá mások Mestorra de óvatosan mászok rá. Nézem az új lányt.
Miáú...

-Remek- Suttogom. -Hogy lehet ilyen.
-Ti kik vagytok, és mit kerestek itt?- Kérdezem a többieket. -Ide nem mindenki jöhet be csak úgy.
~Egy neko, és egy farkas. Érdekes páros~ Gondolom.

-Azt még egyenlőre nem áll szándékomban elmondani amíg te ugyan ezt nem teszed.
*Majd Kumikora pillant.*
-Nos szívesen hallgatlak

Leugrom és a másik nekot nézegetem és szagolom.
~neko...baszus akkor lebuktam már előtte...~az egyik mancsomat nem teszem le mert fáj nagyon.

-Nyugodtan visszaváltozhatsz- Mondom Kumikonak.
-A nevem Milly Ashford- Mondom. -Az, hogy miért vagyok itt rátok nem tartozik.
-Most pedig mondjátok meg, hogy miért vagytok itt- Mondom. Észreveszem, hogy fáj Kumiko lába, és lehajolok hozzá. Kezembe fogom a sérült lábát, és az már nem fáj.
-Nehogy azt hidd, hogy ezt jó szándékból csináltam- Mondom.

-Igaz is Mestor én körbe nézek akkor hogy más nincsen itt-visszaváltozva.Csak ha nem baj....
Halkan éneklem....-Olyan mint a méz, olyan édes,Olyan szép volt minden éjDarabokra törted össze a szívem,Mikor végleg elmentél!-Láncaim meg repednek amit észre se veszek.Akkor megyek is Mestor-meghajolok és elindulok.

-Ne várj. Maradj.
*Majd megfogja Kumiko egyik kezét.*
-Kérlek maradj itt. Ahogyan Vincent is mondta nincs kijárásunk.

Megállok kicsit forró a láncoknál a bőröm.
-De Mestor miért ne menjek?-Repedezik a láncom egyre jobban.
-Leülök akkor inkább akkor-kicsit megszédülve ülök a hegedűm mellé.

*Leülök mellé. Majd a fülébe suttogom.*
-Mitől repedeznek a láncaid csak nincs valami bajod?
-Amint látod most nem alkalmas a látogatásod szóval távozz vagy én bírlak arra.

-Repedeznek?-Megnézem és aggódva nézem majd úgy egy pár percig nem szolok semmit.
~Fenébe...

-Nehogy azt hidd, hogy hagyom magam innen elzavarni- Mondom.
-Nem érdekel, hogy az lányok jelenlegi testőre vagy. Könnyen átgázolok rajtad- Mondom. -Biztos megértik, hisz a legutóbbi is kötekedett.

-Lehet de az ember volt és nem az egyik legnagyobb klánba tartozott. Talán gyere holnap vissza akkor talán kezdhetek veled valamit.
*Majd Kumikonak suttogom.*
-Tedd azt amit tenned kell hogy megállítsd a láncaid repedését én majd ellátom a baját ha rosszra fordul a helyzet.
-Nos jobban teszed ha távozol nincs kedvem most harcolni főleg nem este mivel lehet hogy lesz egy harmadik társunk is.

-Nem bírom nem és nem-Megütöm Mestort majd Millyre támadok mint aki megveszt úgy támad.Karmol nagyon erősen.

Kitérek Kumiko támadásai elől, de egy mégis eltalál.
-Mit képzelsz te magadról?- Kérdezem, és könnyedén fellököm.
-Te kis...- Mondom. Nem igazán érdekel most Mestor. Kumiko eléggé felhúzott.
-Most meghalsz- Mondom.

-Mi a?
*Majd ledobom a köpenyem felveszem a farka alakom. M majd kettőjük közé ugrom.*
-Ebből elég ha harcolni akartok odakint tehetjük meg.*Vicsorgom*

*Megütöm úgy hogy a falnak csapódik*
-Nem érdekel-jó ronda macska alakot veszek fel majd Millyre támadok.-Kumiko nincs itt most hanem Chiaki

-Remek- Suttogom, és párduc alakot veszek fel. Így próbálom legalább támadás képtelenné tenni Kumokot. Könnyeden mozgok. Szinte nem is hallatszanak a lépteim. Egyáltalán nem fáradok, és egy-egy támadásom célba is ér.
-Most elegem van- Mondom, és Kumikot a földre nyomom.

Mocorgóm nem megy kezdek gyengülni és kicsit ordítok. Majd lelököm magamról Millyt és elrohanok.
-Fenébe a fenébe-sírva rohanok el.

Visszaváltozok, és elkapom Kumikot.
-Nem mész sehova- Mondom. -Most szépen megmagyarázod.
Nem engedem el. Szorosan tartom, és így nem tud elmenni.

-Sajnálom a dolgot de nem bírom ha repedezik a láncom akkor Chiaki az a démonom sajnálom...-Sír.-Ereszetek-ellököm Millyt és a kirohanok.

-Hé várj.
*Majd Kumiko után futok. ÉS közben intek Millynek hogy kövess.*
-Gyere te is neko vagy csak tudod mi a baja.
Várj Kumiko csak mond el mi a bajod?

-Démonom van érted a titkomat tudjátok elmegyek inkább innen is...*rohanva a kapuig*~fenébe nem igaz

Sóhajtok, majd Kumiko és Mestro után megyek. Már emberalakban vagyok. Nem igazán akarom őket követni, de a büntetést sem szeretném, mely azzal jár, hogy elengedem őket.

*Már szinte utolérem Kumikot.*
-Várj már biztos meg tudjuk beszélni hogy mi az a "démonom van".

-Láttad azt a rondaságot nem?Chiaki a démon aki bennem van elzárva.-Elfordulva mondom amit kell de még mindig ég a bőröm.

-Látom a farkasok nagy része nem ért az ilyesmihez- Mondom.
-Nem is baj- Mondom. nem erőltetem, hogy Kumiko beszéljen, és én is csak hallgatok.

-Van amihez ti nem értetek de ez nem alkalmas idő a beszédre. Csak meg kell állítanunk.
*Majd egy ugrással felveszem a lobos formát és ráugrok a lány hátára és mind a négy lábam a hátára teszem hogy ne tudjon felállni.Érzi a forróságot ami a lányból árad de akkor is rajta marad ha csak percekig is.*

-Eresz el hagy menjek!!!-égetően égetem a lábait.

-Ereszd el- Mondom, és lelököm Mestor Kumikoról. -Ezzel nem segítesz.
A kezemet nyújtom, hogy felsegítsem Kumikot.
-Had segítsek, hogy ne kínozzon többé- Mondom a lánynak, és remélem, hogy elfogadja a segítségem.

-Mondjuk te ezt jobban tudod de még egy ilyen és akkor már az életeddel fogsz játszani.
*Majd felállok a négy lábamra.*
-Nos akkor csináld.