Crusade rezidencia

Pince: Itt 3 helyiség található. 1. Egy jól berendezett szoba.
2. Egy nagy edző terem.
3. Egy kisebb könyvtár.

Föld szint: Előszoba, nappali, konyha és étkező. Van 4 háló szoba, és 5 mosdó. És egy a mind három emeleten átmenő jó nagy könyv szoba.

Első és második emelet: Tele háló szobákkal, ugye a könyvszoba. A másodikon, található Cor háló lakosztálya is.

Lassú léptekkel sétálok a városban szokásomhoz híven farmerben s egy fehér pulcsiban s egy topánkában amin van egy masni. Majd egy jó fél óra séta után leültem a legközelebbi padhoz ami pont Cornelius háza előtt vlt.

Fáradt vagyok. Egész nap úton voltam. Amikor hazafelé sétáltam megláttam Lillin-t, aki a padon ült. Mögötte jelentem meg, és egy puszival köszöntöttem, amit arcára adtam.
-Szia. Mi járatban?- Kérdeztem mosolyogva.

Kissé megijedtem mikor a puszit kaptam de mikor felismertem azt akitől kaptam csak elmosolyodom.
-Szia! Hát... csak sétáltam és már elfáradt a lábam így pihenek- Mondom mosolyogva.
-És te mi járatban erre?- Érdeklődök.

-Haza jöttem- Mondtam mosolyogva, majd felálltam.
-Bejössz?- Néztem rá, mosolyogva. Remélem igen. Úgy is enni akartam. Így együtt ehetünk.

-Értem- Mondom kissé elnyújtva az é-t. Akkor most már tudom, hol lakik.
-Ha nem zavarok- Mosolyogtam rá majd követem Cornelius a házához.

-Nem zavarsz- mondtam, majd előre engedtem. Amikor belépett, bezártam az ajtót.
-Nos, mit szeretnél enni?- Kéreztem mosolyogva. Érdekel, mit szeret enni.

Mikor bementünk a házba és Cornelius bezárta az ajtót mosolyogva néztem rá.
-Szóval most kéne elkezdjek félni, hogy egy vén vámpírral vagyok egy házba zárva?- Nézek rá mosolyogva s kérdésén kissé elgondolkozom.
-Milánóit, sütiket minden mennyiségben mondjuk a hallal sincs bajom meg még sok mindent szeretek enni, nem vagyok túl válogatós- Beszélek kissé elgondolkozva.
-És te miket szeretsz enni?

-Milánói? Rendben akkor azt eszünk- Mosolyogtam, majd megfogtam a kezét és akönykába vittem.
-Igen félj, egy vén vámpírtól- Mosolyogtam, majd elővettem mindent, ami a milánóihoz kellhet.

-Rendben, de segítek ha nem baj- Mosolyogtam s követtem Corneliust a konyhába s néztem mikor előkészíti a dolgokat a milánóihoz, most még nem segítettem neki mert fogalmam sem volt, hogy mi hol van.
-Képzeld el, gondolkoztam és holnap eltudok vele menni a szemészetre! - Mosolygok rá, remélem azért nem veszi komolyan a dolgot...

-Kedves hozzám hölgyem- Mondtam mosolyogva, majd elkezdtem megcsinálni a makarónit.
-Hogy szereted?- Kérdeztem felé pillantva. Nem mindenki úgy szeretei, ahogy én csinálom. Így jobb megkérdezni, és csak utána csinálni mindent.

-Mindenféleképp szinte, makaróni téren nem vagyok válogatós szóval nyugodtan csinálhatod úgy ahogy te szoktad- Mondtam mosolyogva, hisz nálunk elég sokféleképpen szokták csinálni a makarónit, szakács függő.
-Mikor is költöztél ide?- Érdeklődök mivel jelen pillanatban nem jutott jobb kérdés eszembe.

-Rendben. Remélem az enyém is ízleni fog- Mondtam mosolyogva. Elővettem minden fűszert, mai kell hozzá és nekiláttam rendesen.
-Olyan 2 hónapja. . . .azt hiszem- Mondtam mosolyogva. Lassan eltelt az idő és kész lett a makaróni. Tálaltam, majd Lillin-re néztem.
-Hölgyem kész a makaróni- Vigyorrogtam és vártam, hogy közelebb jöjjön.

-Biztosan- Mondtam mosolyogva, s néztem miközben a makarónit csinálja s közben még válaszolni is elfelejtettem na meg segíteni is.
-Rendben- mondom most már a makarónira pillantva.
-Finomnak nézz ki- Mosolygok majd odamegyek Corneliushoz s adok egy puszit az arcára majd lassan leülök s várom, hogy ő is leüljön és neki ássunk enni, mivel kicsit már megéheztem.

Amikor leült, elmosolyodtam, majd leültem vele szembe.
-Remélem, ízleni is fog- Mosolyogtam, és vártam, hogy neki kezdjen.

Mikor végre leült velem szembe Cornelius akkor ettem egy falatot a makaróniból s még jobban elmosolyodtam.
-Finom lett- Mondom mosolyogva, s lassan elkezdtem eszegetni a makarónit, hol a tányért hl pedig Corneliust figyelve.

-Örülök. Egyél amennyit csak akarsz- Mosolyogtam, majd lassan megettem a tányérom tartalmát.
-Inni, mit kérsz?- Kérdeztem mosolyogva.

-Ennyi elég volt, köszönöm- mondom miután megettem az utolsó falatot is a tányéromról. Most, hogy így belegondolok tényleg elég éhes voltam...
-Ha van akkor almalé, de ha nincs akkor víz is jó- Mosolyogtam a fiúra.

-Éhen ne halj nekem!- Mondtam mosolyogva, majd felálltam, hogy hozhassam, amit kért.
-Van almalé- Kimentem a konyhába hoztm almalét és teletöltöttem a poharát.

-Én soha!-Mondom mosolyogva mivel elég jó kedvem van, hogy itt lehetek Corneliussal.
-De azért te se halj nekem éhen-Mosolygok továbbra is.
-Köszönöm- Mondom mikor megkaptam az almalevet s kortyoltam belőle egyet majd kissé körülnéztem a konyhában.
-Szép házad van- Mondom egy kis idő után.