Rét

Mikor Lillian úgy dönt, hogy elmegy válaszként csak bólintok hisz tudom ha mondanám, hogy maradjon akkor sem fog maradni valószínűleg.
-Szia- köszönök majd Corneliustól körülbelül két lépésnyire leülök mellé.
-Amúgy, hogy hogy ide jöttél Avalanoba?- Érdeklődök mosolyogva s közben néha Corneliusra pillantok néha meg a tájat nézem.

-Foggalmam sincs. Erre vezetett utam. . . -Mondtam kissé elgondolkozva, majd hátra dőltem, és ismét az eget kezdtem el nézni.

-És sok szép helyen jártál?- Érdeklődők tovább mivel per pillanat semmi jobb nem jut az eszembe. Bár ha nagyon elgondolkoznék azon, hogy mit hozzak fel talán eszembe jutna valami..

-Igen, volt pár érdekes és szép hely- Mondtam mosolyogva, majd rápillantottam.
-Megfogsz fázni-Mondtam mosolyogva, jelezve, hogy visszajöhetne rám.

A válaszra csak elmosolyodom, ebből se lesz nagy beszélgetés...
-Ennyire féltesz?- mosolygok rá angyalian, de egyenlőre nem megyek közelebb Corneliushoz.

-Nem féltelek. De ha felfázol, az a lelkemen szárad. . .-Közöltem vele mosolyogva. Mivel, nem jön így én nem húzom magamra.

-Értem- Mondom majd kissé közelebb megyek a fiúhoz s fejem a fiú mellkasára döntöm.
-Amúgy meg nem fázok meg egykönnyen...

Elmosolyodtam, majd kezem derekára tettem, és magamra húztam, hogy ne érjen a földre a puha és könnyű teste.
-Miért bízól bennem ennyire?-Kérdeztem mosolyogva, majd nyomtam egy puszit homlokára.

-Hát valamiért úgy érzem, hogy bízhatok benned- Mondom kissé elgondolkozva.
-Remélem jól hiszem.- Mosolyodom el s kissé elpirulok mikor Cornelius ad egy puszit a homlokomra.

-Értem. Ennek örülök- Mondtam mosolyogva. Nem bírom már. Fölé hajoltam, d emeggondoltam magam és letettem magamról, majd felálltam.
-Jobb ha megyek. . . -Mondtam kissé feszengve, de ez nem látszott rajtam.
-Majd még találkozunk- Mondtam egy mosollyal, majd lassan elindultam.

Mikor Cornelius fölém hajol kissé érdeklődve nézek rá, de ezután szinte rögtön letesz és feláll.
-Nem maradsz még?- Kérdezem kissé szomorúan majd felálltam s Cornelius mellett mentem mivel haza csak arra tudok menni, meg nem is szeretném, hogy elmenj.

-Szerintem, jobb ha megyek. Nem akarom, hogy a szüleid félre értsenek. . . -Mondtam kissé akadozva. Szívem szerint itt maradtam volna, sőt még csókot is lotam volna tőle, de nem tehetem.

-Nem fognak félreérteni- Mondom majd Cornelius elé álltam, hogy ne tudjon tovább menni s egy puszit adtam az arcára.
-Van kedved eljönni a mai bálra?

A puszi meglepett, de egy diadalmas mosolyt mutattam felé.
-Nem tudom, jó ötlet lenne-e- Mondtam, majd el is vetettem az ötletet. Ha egy vámpírral mutatkozna nem lenne jó vége. Egyszerűen félre toltam finoman, majd tovább sétáltam.

-Remek ötlet lenne- Mosolygok rá, de mikor félre tol eltűnik a mosoly az arcomról.
-Engem nem érdekel, hogy vámpír vagy másnak meg semmi köze hozzá- Mondom majd sóhajtok s a távolodó Cornelius figyeltem.

Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, de ezt kell tennem. Kezem a magasba emeltem és intettem neki. Ha maradok, tuti bajt hoznék a fejére. Jobb ha hazamegyek. Sóhajtottam, majd egyszerűen elillantam.

Nem szeretném erőltetni azt, hogy eljöjjön a bálra vagy maradjon így inkább nem megyek utána majd mikor elmegy lassú léptekkel indulok haza szomorúan.