Rét

A hegyek lábánál fekvő hatalmas rét.
Rengeteg különféle virág, és növény él itt meg. Színes kavalkád, melyet a természet gondoz.

Lassú lépte kell sétálok a hegy lábánál egy farmerben s egy vékony fehér dzsekiben mely alatt egy fekete-fehér felső van. Néha-néha megállok s egy-egy virágot közelebbről is már amelyik még ki van nyílva hisz elég hideg idő van már, látszik jön a tél.

Nem tudom, hogy lyukadtam ki itt, de úgy döntöttem, egy ideig itt maradok. Egy fekete pólóban, és egy fekete nadrágban sétáltam keresztül a réten. Kissé unatkoztam, így egy könnyedebb mozdulattal, elvágódtam, majd a hátamra fordultam, és az eget kezdtem el vizsgálgatni.

Már nem is figyeltem a virágokra csak gondolkoztam s lassan sétáltam a réten lépteimre egyáltalán nem figyelve s ennek köszönhetően sikeresen felbuktam Corneliusban azaz pontosan ráestem a fiúra
-Öhm elnézést- motyogom kissé zavartan majd pirulva próbálok felállni.

Nagyban méregetem, a fölöttem úszó felhőket, amikor érzem, hogy belém rúgnak, majd rám is esnek. Hehe... Egy angyalka a földre szállt. És még igazat is mondtam.
-Maradj csak angyalka, nem vagy nehéz- Elvigyorodtam, majd egyik kezem a derekára fettem, ezzel meggátolva a felkeléséből.
-Cornelius Crusade. És te? Benned kit tesztelhetek?- Kérdeztem, mosolyogva, kezem még mindig rajta tartva.

-De... én...- motyogom zavartan, ami tőlem azért elég szokatlan.
-Lillin Lamperouge- mondom halkan majd kissé jobban megnézem a fiú arcát s egy kis mosollyal állapítom meg, hogy elég helyes.
-Bármennyire nem vagyok nehéz azért jobb lenne ha én most felállnék- mondom miközben egy pillanatra Cormelius szemébe nézek s még jobban elpirulok.

Lillyt keresem már mióta. Utolsó esélyként érkezem ide. Észreveszem Lillyt és egy ismeretlent. Nem megyek közel, hogy ne vegyenek észre. Próbálok hátul maradni, és csak figyelni.

-Lillin. Csodaszép név. –Mondtam mosolyogva, majd zavarát, egy kis egós mosollyal jutalmaztam. Megértem én. Bele illetve rá esik egy idegen férfira, aki nem engedi el.
-Nem kell, elmenekülni. Nem eszlek meg. Túl csinos vagy ahhoz, meg aztán sajnálnálak is- Mondtam mosolyogva, és csak, hogy érezze komolyan beszélek, kicsit erősebben szorítottam le derekát.
-Vendégünk jött. –Mondtam mosolyogva, majd szabad kezemmel, az idegen felé mutattam. Nem látom, kicsit fáradt vagyok, de a szagát érzem.

-Köszönöm- motyogom. Majd halkan sóhajtok mivel rájövök innen tényleg nem szabadulok egy hamar hacsak nem vetem be a különleges képességem, de inkább nem teszem, egyenlőre jó ez így.
-Én nem menekülök, csak gondoltam tartsuk meg a tisztes távolságot- Mosolyodom el majd mikor Cornelius közli, hogy vendégünk van arra nézek amerre ő is s megpillantok egy ismerősnek tűnő alakot.
-Lillian- Suttogom nagyon halkan bár ez után ismét Corneliust figyelem mivel nem vagyok benne biztos, hogy a testvérem az hisz akkor csak közelebb jönne...

Ahogy észrevesznek közelebb megyek.
-Látom jól összemelegedtetek- Mondom mosolyogva.
-Amúgy holnap kora reggel edzés. Ne késs el- Mondom Lillinnek.

-De jó! Kettős látásom van.- Mondtam vigyorogva, majd engedtem a szorításon, hisz látom, kissé kellemetlen, hogy az ikre előtt szorongatom. Ámbár, nekem tetszett ez a helyzet.
-Cornelius Crusade- Mutatkoztam be Lillian-nak. Feltételezem, ő még nem tudja, ki vagyok. Ha meg igen nem baj.
-Szép esténk van, nem de bár?- Kérdeztem, egy kis csendmegtörés képpen. Sóhajtottam, majd figyeltem, a két hölgyet felváltva.

-Szia Lillian- Mosolygok testvéremre majd Corneliusra.
-Aha, kettős látásod van, ajánlom a szemészetet- Mosolygok rá angyalian s mikor enged szorításán akkor sem állok fel ha eddig nem engedte eztán meg nem fogok felállni.
-Edzés? Én arról nem szoktam késni.... csak néha.. mindig- Mosolygok majd felnézek az égre s helyeslően bólintok.
-Igen, szép- Beszélek kissé elgondolkozva majd hol Corra hol pedig Lillyre nézek, s próbálom testvérem arcáról leolvasni vajon most mit gondolhat?

-Valóban szép ez az este- Mondom mosolyogva, és leülök. Most is, mint mindig szoknya van rajtam. Megigazítom, hogy jól álljon.
-Mesélnél egy kicsit magadról?- Kérdezem Cornelius-t.

-Szemészetre mi? Ha eljössz velem, én elmegyek- Mondtam mosolyogva. Mivel nem állt fel, így visszaszorítgattam magamhoz, majd a testvérére néztem.
-Mit szeretnél tudni?- Kérdeztem kissé elgondolkozva. Nagyon rég nem beszéltem magamról. De mi baj lehet belőle? Semmi. Ez a jó benne. Ha bármi baj lenne belőle, elmegyek. Megint. Elgondolkoztam, majd Lillian-ra néztem.
-Őszi napon születtem. Édesapám és édesanyám gazdag volt. Egyke vagyok. . .Hm. . Volt egy gyerekkori szerelmem, aki lemészárolta a családom 40 éves korában. Én eltemettem őket, a kastélyunk porig égettem, majd eljöttem. Jelen pillanatban 300 éves vagyok. Hát tömören ennyi lenne- Mondtam mosolyogva, majd szabad kezemmel, Lillin egyik hajtincsével kezdtem el játszani szórakozottan.

//FAGY//

//OLVAD eme hsz erejéig//

-Addig állj fél lábon még én elmegyek veled- Mosolygok továbbra is, mivel ismét visszatért a régi Lilin akinek lételeme a piszkálódás.
-Nem túl vidám sztori- Mondom már kissé szomorúan, de utána ismét elmosolyodom.
-Vénség- Mondom Corneliusnak mikor megemlíti a korát majd kezére pillantok.

//FAGY//

-Nagyon hasonlít Milly sorsához- Mondom elgondolkozva.
-Nem gondoltam volna, hogy egymástól elszigetelten íródhat két ilyen történet.
-Abból ítélve, hogy hogyan mesélted el arra gondolok, hogy már nem igazán bánt ez a dolog.
Nem nézek Corneliusra. Tekintetem a távolba mered.

-Figyelj, van pár évezredem még. Abban, tudok állni neked fél lábon.- Mondtam egy mosollyal, majd vártam reakciójuk a kis történetemre.
-Ja, de ez van. Nem ismerek semmi Milly-t. Amúgy, meglehet, hogy hasonló, de biztos nem ugyan olyan.- Mondtam, majd tovább játszadoztam Lillin hajával. Ehh. . .Vénség??? Én???
-Rendben. Ezt megjegyeztem. Egyébként nem félsz, egy vámpír Vénség kezei között? Elvégre itt fetrengsz rajtam, bármikor elrabolhatlak, egy kis vacsorára.- Mondtam neki, kivillantva szemfogaim. Persze, nem tenném meg. Ahhoz túl sokan vagyunk, más részt, kár lenne a csinos kis pofijáért.

-De még mindig nem állsz fél lábon és itt a gond- Mosolygok továbbra is.
-Nem szokásom félni a vénségektől. Tévedés, nem fetrengek csak felfogtad az esést- Mosolygok továbbra is mivel valóban nem félek. Minek is félnék ilyen képességekkel? De mivel ha már így emlegette, hogy itt fetrengek rajta így kezét leveszem derekamról s ha ez sikerült akor felállok.

-Valóban nem ugyan olyan.
A továbbiakban csendben maradok. Nem igazán van mondanivalóm.

-Áll a fene. Miért álljak fel, ha egy ilyen angyal van a karjaimban?- Kérdeztem, gonoszul mosolyogva, majd sóhajtottam. Amikor levette a derekáról a kezem, engedtem, hogy felkeljen. Tekintetem ismét az égre szegezem, majd a felhőket tanulmányoztam.

-Csak volt- Mosolygok "angyalian" Corneliusra majd Lillianre nézek.
-Lilly ugye holnap mindkettőnknek edzés nem csak nekem? - Kérdezem részben azért mert külön is szokott leni edzés részben pedig azért mert Lilliannek szokása ellógni az edzéseikről pont mint nekem...

-Igen. Most ketten megyünk.
-Parancsba kaptuk, hogy mindenképpen legyünk ott. Szóval, ha kell erővel is odarángatlak.
Utálom, ha apa ilyen határozottan kiadja a dolgokat. Ilyenkor olyan rideg tud lenni.

Nekem, ebbe nincs sok belszólásom. Sóhajtottam, és ismét az eget nézegtettem. Szép. Kékes szürkész. . Meg pár felhő. Illetve kezd sötétedni. Nekem tetszik.

Egy kis sóhajtással nézek Lillyre mikor elmondja, hogy muszáj elmenni.
-Nem tudom ki szokott hamarabb ellógni órákról- Mosolyodom el majd Corneliusra nézek.
-Remélem azért nem voltam túl nehéz...- Mondom miközben kissé elpirulok.

Nem szólalok meg. Most nincs mit mondanom.

-Nem voltál nehéz, sőt- Mondtam egy mosollyal, majd kirúgtam a lábát, és ismét magamhoz öleltem.
-Maradj csak itt. Nem harapok, főleg nem közönség előtt- Vigyorogtam rá, gonoszul, majd egy puszit nyomtam homlokára.

-De akkor is beléd rug...-mondtam majdnem végig a mondatom, de mielőtt ez sikerült volna Cornelius kirúgta a lábam és ismét ráestem.
-Arra már rájöttem, hogy nem harapsz- Mondtam egy kis mosollyal s kissé elpirultam mikor kaptam Cor-tól egy puszit hát igen ez van túl könnyen pirulok.
-Addig oké, hogy nem vagyok nehéz, de miért nem jó neked ha a saját lábamon állok?- Nézek kérdőn a fiúra, s próbálok kissé komoly arcot vágni, de a komolyság helyett végül ismét elmosolyodtam.

Nem szólalok meg, csak mosolyogva nézem őket.

-Ennek örülök- Mondtam majd a pirulását, diadalmas mosoly kísérte. Hehe. . . Csak tudnám, hogy a személyen vagy a helyzet a pirulás oka.
-Mivel, mi mind ketten a földön vagyunk, és ha felállsz felkell nézni rád. Ezért- Vigyororgtam rá gonoszul, majd tovább szórakoztam a hajával.

-Ezt még visszakapod elhiheted- Mondom mosolyogva, s arcomon még mindig látszódik kicsit a pír ami Cornak hála van még jelen.
-Megtudlak érteni mivel én egy olyan kitűnő és példamutató angyal vagyok akire mindenki felnéz és ha már egy olyan vénség mint te felnéz rám néha hát az plusz öröm- Értelmezem szándékosan rosszul a fiú mondatát s közben nagyban mosolygok.

Továbbra is csak mosolyogva figyelek.

Ehh, De beképzelt itt valaki. Még ha csak, viccből is. Na akkor beszállok én is.
-Lillian, Lillin mindig ilyen egoista?- Kérdeztem mosolyogva, tovább játszva hajtincsével.
-Tudod, ha ennyire érdekelne. Nem lenne rák vörös a fejed, ha adok egy puszit- Közöltm, vele továbbra is mosolygva.

Az egoista jelzőn elmosolyodom kissé, még jó, hogy nem tudja miért vagyok néha egoista. Nem lenne jó ha tudná, hogy csak akkor vagyok piszkálódós meg egós ha zavarban vagyok, na jó piszkálni mindig piszkálódók. De Cornelius utolsó mondatára nem tudtam mit mondani így inkább a tájat kezdtem el figyelni.

-Én nem vettem még észre, hogy egoista lenne- Mondom mosolyogva.
-De lehet, hogy te másképp látod.

Hehe. . .Nem mond semmit. Ejj de gonosz, egy nőszemély. De ám legyen. Ha hallgatni kell, én sem maradok alul. Ámbár, most van más társaságom is. Oldalra fordultam, hogy Lillian-t is jól lássam. Ezzel a tettemmel, Lillin épp elém fordult le, rólam.
-Hát, nem tudom. Nem ismerlek még olyan rég titeket.- Mondtam egy gonosz vigyorral, majd könyökömre támaszkodva, kezdtem el nézni a tájat, pont Lillian mellet.

Gonosz? Nem én soha csak egyszerűen nem tudtam kitalálni egy rendes választ amibe nem lehet belekötni, bér ilyet elég nehéz kitalálni... Nem sokall ezután Cornelius ügyesen megfordult én sikeresen a földön kötöttem ki.ó így inkább a fiúra néztem.
- Na mégis csak nehéz voltam.- Mosolygok rá majd felállok, s kicsit közelebb megyek Lillinhez de még így is túl közel vagyok Cor-hoz.
-Remélem apa nem fog piszkálni a vérfarkasos sztorival mert nem írtam le neki, hogy mi volt- mondom testvéremnek kissé komoran hisz semmi kedvem vissza emékezni arra a napra.

-Majd én megírom- Mondom és megfogom Lillin kezét, hogy át tudja adni az emlékeit.
-Az biztos, hogy még egyáltalán nem ismersz minket.

-Ja, azzal a kemény fél kiloddal- Jegyeztem meg. S mivel nem volt mondani valóm, így ismét hátamra fordultam, és az eget kezdtem el nézni.
-Nem ismerlek titeket, ti se engem- Mosolyogtam rájuk.

-Nem- mondom rögtön ahogy Lillian felajánlja s kezem elhúzom.
-Ezt most nem, sajnálom- Mondom kissé szomorúan majd Corneliusra pillantok.
-Igen ez így van, de egyszer ez talán majd megváltozik.- Mondom s eközben hol az égre hol Lillyre hol pedig Corneliusra nézek.

-Ahogy szeretnéd- Mondom Lillinnek és a továbbiakban csendben maradok.

-Talán. . .-Mondtam fáradtan, és elkeztem tépkedni a fűszálakat. Egyenként, szép lassam.

Lillianre nézek miközben válaszol s kissé elkomorodom, ez nem éppen szeretném vagy nem szeretném kérdése de mindegy nem kell, hogy tudja.
-Az úgy elég sokáig fog tartani- Mosolygok ismét miközben picit közelebb megyek a fiúhoz.

Nem szólalok meg. Csendben figyelem Lillint és Corneliust.

Mivel nekem beszédem most nincs, figyeltem őket, majd eget. Éreztem, ahogy Lillin közelebb jön. Ha akar valamit, úgy is megteszi.

Most nincs semmi mondanivalóm vagyis inkább kifogytam a témákból így csendben figyelek. Legtöbbször az eget nézem, de néha-néha Corneliusra és Lillyre pillantok, bár Cor-ra többször..

Nem szólalok meg. Csendben nézem testvérem, és néha Corneliust. Mosolyogva figyelem őket.

Kicsit túl nagy a csend. Sóhajtottam, majd megjelent körpengém, és azal játszadoztam. Érdekes. Eldobtam, az egyik fáról levágott 4 ágat, majd vissza jött, és el is tünt. Kezdem kicsit rosszúl érezni magam a csönd miatt.
-Lillin, mi ez a nagy figyelem, személyemre?- Kérdeztem vigyorogva. -Nem mint ha zavarna.

Mikor megjelent Corneliusnál a körpenge akkor azt kezdtem el figyelni.ó majd ismét a fiúra pillantottam.
-Az égvilágon semmi -mondom mosolyogva, bár ez azért nem teljesen igaz, de ezt nem kell tudnia.
-Vagy esetleg figyelnem kéne rád?- Érdeklődök továbbra is mosolyogva.

Felállok és leporolom a ruhám.
-Azt hiszem én távozom.
-Kettesben hagylak titeket.
Majd mosolyogva elindulok.

-Nem kell- Néztem rá, majd kissé furcsán pillantottam Lillian-ra.
-Nem kell menned.De ha akarsz menny csak- Mondtam mosolyogva, majd felültem, és kezemre támaszkodtam a hátam mögött.
-Szia- Vigyorrogtam, majd Lillin-re pillantottam és ismét az égre.