Padok

-Ebben igazad van- Mosolygom rá.
-Ha mondjuk eljönne velem az más lenne.

-Nos, akkor vidd el- Mondtam, majd megfogtam a kezét és finoman belehelyeztem a macskát.

A macska nyávog egyet, majd dorombolni kezd.
-Rendben- Mondom mosolyogva. Szemem a macskán tartom, és nem nézek Corneliusra.

Elvigyorodtam és a macskára néztem. Oké, ha most nem tudnám merre jöttünk lehet eltévednék.
-Sokat szoktál sétálni?-Kérdeztem mosolyogva.

-Szeretek a városban lenni. Itt rengetegen vannak.
-Szeretek az átlagemberek között lenni. Nem olyan kötött, mint otthon.
-És te? Mit szeretsz csinálni?
Szemem továbbra sem veszem le a macskáról.

Hallgattam, amit mond, és elmosolyodtam. Érdekes lány.
-Szeretek futni, gyakorolni, az eget nézni és rajzolni- Mondtam mosolyogva. Igen, sokan mondták, hogy nagyon jól rajzolok.

-Majd megmutatnád a rajzaid?
-Nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
A macska a kezemben továbbra is dorombol. Olyan mintha soha nem akarná abbahagyni.

-Igen- Mondtam mosolyogva, majd sóhajtottam egy nagyot.
-Szeretnéd, hogy lerajzoljalak?-Kérdeztem, egy mosollyal. Mivel, nem szereti ha nézem, illetve ő nem szokott rámnézni, így én sem teszem. Tekintem az égre emelem.

-Nem vagyok az a modell alkat.
-Szerintem nem lennek jó modell.
Mosolygom, és most a fiúra nézek.

Elmosolyodtam. Érdekes. Megfogtam a derekát, majd megforgattam a karomban és letettema földre.
-Szerintem pont jó az alakod.- Vigyororgtam rá.

-Ha szeretnéd leszek a modelled.
-De előre szólok, hogy ilyet még nem csináltam.
Szemem megint a macskán pihentetem. Nem nézek Corneliusra.

-Nem kell aggódni. Jó leszel- Mondtam mosolyogva, majd tovább sétáltunk.
-Miről szoktál beszélni?-Kérdeztem, hisz nem nagyon tudom, miről beszélhetnénk.

-Mikor miről.
-Mindenkivel máshogy kell társalogni. Senki nem olyan, mint a másik.
-Meg kell találni, hogy mi az ami szólásra bírja.
Tovább sétálok Cornelius mellett. Nem nézek rá.

-Értem. Logikus a gondolkozásod- Mondtam egy mosollyal, megsimogattam a macskát, majd nyújtóztam egy nagyot.

-Milyen messziről jöttél?
Habár még most sem nézek rá érdekel a téma.

-A világ másik feléből.- Mondtam mosolyogva. Igen, jó messze van az otthonom.
-Te gondolom, mindig is itt éltél- Mondtam mosolyogva.

-Mivel az egész város a miénk, így nem mehettem el.
-Tudod apának megvannak az eszközei, hogy itt tartson.
Szemem egy kicsit Corneliusra emelem, remélve, hogy nem néz vissza.

-Értem. Hát ha neked ez megfelel így, akkor rendben van- Mondtam mosolyogva. RÁm néz, de nem nézek vissza, hisz tudom, rögtön elkapná a tekintetét, amit nem akarok. Remélem egyszer képes lesz úgy beszélni velem, hogy végig a szemembe néz.

-Szeretnék elmenni, de apa fél, hogy nem térnék vissza. Azonban ilyet sosem lennék képes tenni.
-De te szerencsésebb vagy. Arra mehetsz amerre akarsz. Senki nem tarthat vissza.
Szemem a földre szegezem. Nem merek ilyenekről nyíltan beszélni.

-Nem olyan vagy, aki képes lenne itthagyni a családját. A bátyád meg. . . Nem tudom miért hagyott itt titeket, de biztos megvolt rá az oka- Mondtam mosolyogva, majd megsimogattam a fejét.
-Igen szerencsés vagyok. . . .- Sóhajtottam és rávigyororgtam.

Most egy kicsit olyan mintha Lelouch lenne itt. Ő is mindig ezt csinálta.
Nem is veszem észre, hogy megint Corneliusra nézek. Most olyan természetes, hogy ezt teszem. Mosolygom.
Nem értem magam. Nem szoktam ilyet csinálni, de most mégis.

Jó lenne néha tudi mit gondolnak az emberek, de jobb ha ebbe nem megyek bele. Sóhajtottam megállítottam az időt.
-Ne haragudj rám Lillian. . . -Mivel ő is megfagyott így nem halotta mit mondog. Érdes. Szeretem ha ilyen a világ. Minden megfagyott. Egy ideig mégígy maradtam, majd ismét elindítottam az időt. És mintha nem is történt volna semmi mentünk tovább.

Szemem az útra helyezem. Nem veszem észre, hogy változás történt volna.
-Mesélnél azokról a helyekről ahol már jártál?

-Majd idővel. Ne haragudj, de nem szeretek magamról beszélni- Mondtam mosolyogva, majd megsimogattam a macskát.
-Mi lesz a neve?- Érdeklődtem vigyorogva.

-Értem.
-Majd ő kitalálja- Mondom mosolyogva, és a macskát mellső lábai alá nyúlva szemmagasságba emelem.
-Nem szeretek én nevet adni nekik. Szeretném, ha ez az ő választásuk lenne.

-Értem- Mondtam mosolyogva és néztem mit tesz.
-Szerintem én megyek. Bekell még szereznem valamit. A bálon találkozunk. De Lillin-nek ne szólj. Kérlek- Mondtam mosolyogva, majd megálltam.
-Na akkor ott találkozunk, szia- Köszöntem és már el is mentem.

-Rendben.
-Viszlát.
Hazafelé indulok. A macskával a kezemben. Haza kell érnem a bálra. Ráadásul még át is kell öltözni...