Emily Strife

Teljes név: Marie Isabella Emily Strife
Nem: Nő
Faj: Energiavámpír
Kor:16 (199)

Család:
Anya: Alice Harlaown
Apa: Shadow Strife
Testvérek: -

Kinézet: Hosszú fenékig érő szőke hajam van. Bőröm fehér, a szemem pedig sötétkék. Leginkább barna, vagy fekete ruhákat szoktam hordani. A hajviseletem vagy kiengedett, vagy kettős copf. Kb.: 186 cm vagyok.

Jellem: Mit ne mondjak, eléggé furcsa jellem vagyok. Imádok sokat beszélni, és egy jó beszélgető partnerrel akár órákig is el tudok lenni. Szeretek idegesítő lenni, és ezt a gonoszságommal szoktam kifejleszteni. Gyakran segítek másoknak, habár nem szeretem, ha jó kislánynak hisznek. Bizony, cseppet sem vagyok az...

Különleges képesség: Képes vagyok az alap energiavámpírok képességeire, plusz van két egyedi képességem. Képes vagyok irányítani az árnyékokat, és a denevéreket. Az árnyékokkal nem vagyok képes harcolni, de ha valakinek az árnyékát meghúzom az elesik. Ezen kívül képes vagyok denevérré átváltozni, amit gyakran ki is használok.

Előtörténet:

Az életem:

Az évek során sok mindent tanultam meg a harcról és arról, hogy az embernek (ez esetben vámpírnak) sokat kell küzdenie, ha valamit, akar. Az összes felmenőnknek csak lánya született. A felmenőim, mind a lányukért küzdöttek, hogy neki jobb élete lehessen, de mind elbuktak. Itt jön a képbe az anyám. A Strife család leszármazottja ként egy másik vámpír család ellen küzdött. Név szerint a Sovalon-ok ellen. Karen Sovalon anyának már a gyerek korában is szörnyű ellensége volt. Fajunk nemesei ismét új úrnőt akartak választani a meglévő vámpírok közül. A nagy harcot a Strife és a Sovalon család vívta meg egymással. Aki győz, az megkapja az energiavámpírok hatalmát. A szüleim 80 éven át küzdöttek, de semmi. Mindkét fél ugyanolyan erős volt. A csatát berekesztették, és a vámpíroknak nem lett új úrnőjük. A csata után anyámnak egy gyermeke született. Itt jövök képbe én. A szüleim furcsállták, hogy nem annyira szeretem a vért, mint ők, de nem törődtek vele. 12 éves koromban kiengedtek az utcára játszani. Találtam is egy kedves játszótársat. Harry-nek hívták, és nagyon megkedveltem. Este mikor már be kellett mennem Harry-vel elbújtunk a faházunkba és ott játszadoztunk. Mikor feljött a telihold egy furcsa érzés kapott el engem. Mintha valamiért bántani akartam volna Harry-t. Az érzés eluralkodott rajtam és megharaptam Harry nyakát. Ám nem vért szívtam ki a nyakából, hanem energiát. Harry azon nyomban meghalt. Másnap szóltam a szüleimnek, és ők nagy boldogságban elmagyarázták mi is történt velem. Én kaptam meg anyám helyett az energiavámpírságot. A szüleim egyszerre el is vittek a fajunk nemeseihez, akik furcsán néztek rám. Mivel éppen az előtt pár perccel a Sovalon család is azért jött ide, amiért mi. A tanács úgy határozott, hogy mostantól két uralkodói ház fog uralkodni a népünk felett. Én a második udvari házban kerültem, bár nem sajnálkoztam, mivel semmi jelentősége sem volt. Akkor is ugyanolyan erősek voltunk. Pár évvel később, mikor 16 éves lettem a tanács arra kért, hogy öljem meg a szüleimet, és a felmenőimet, és akkor nagyobb hatalomra tehetek szert. Én szó nélkül megcsináltam. Anyámtól persze elbúcsúztam, és megígértem neki, hogy én leszek a legerősebb vámpír a világon. Azután megöltem. Pár nappal később a városba egy új hírt közöltek. A Lamperouge családnak új lányai születtek, akik ikrek. Én nagy önzőséggel meglátogattam a családot, és a család barátjává váltam. Vincent megigéretette velem, hogy ha valami baj történik, rám számíthat. Nem nagyon örültem ennek az eskünek, de hát mit lehetett tenni. Ha az ember (aki ebben az esetben vámpír) hatalomra éhes, akkor mindent meg kell tenni, még azt is, amit nem akar..

Egy új erény:

Vincent az ígéretem után, egy nagyobb kúriát építetett nekem, amibe persze szolgálókat is tetetett. Ez már nekem is tetszett. Pár hónappal később hivatott a tanács. Egy új vámpír család érkezett északról, akiknek fiúgyermekük született. A fiúgyermeknek is hasonló képességei voltak, mint nekem, így őt is beletették a 2. család udvari házába. Meg kellett vele osztanom a házamat, és persze a hatalmamat, aminek cseppet sem örültem. Viszont annak igen, hogy a ház elég nagy arra, hogy soha ne lássam azt a fiút. Aki már az idők során egykorú lett velem...

Egyéb érdekességek: Szinte sebezhetetlen vagyok. Kivétel ez alól minden elemi támadás. A sima tűz nem árt nekem, de a mágikus tűz annál inkább.

Üdv Emily-chan!

Szeretném először én üdvözölni az egyik Vámpírúrnőt. Az előtörténeted elég tömör, de ez nem baj. A lényeges információk megvannak benne. Szóval Elfogadva.

Jó szórakozást!