Bálterem

Egy hatalmas terem, melyben a bálokat szokták tartani. két oldalt asztalok helyezkednek el, melyek minden bál alkalmával teli vannak rakva étellel és itallal. Középen egy hatalmas táncparkett, és szemben pedig ott a zenekar helye.

A terem fala fehér, és kisebb, nagyobb képek lógnak róla. A sarkokban a mintázat a barokk korra emlékeztet. Felkúszó indák.

A bálterem az emeleten van, így három erkély nyílik róla. Az erkélyek korlátja is a barokk kor jeleit viseli magán.

*Belépek a tágas terembe a lányok után és látom a rászegeződő szempárokat.*
~Fuh na most mit kellene tennem.
-Üdvözletem mindenkinek.
*Majd a két lányhoz mentem óvatos léptekkel*

-Megint mindenki minket néz- Suttogom. Amint Mestor odaér hozzánk megszólalok.
-Szerintem maradj mellettünk, mert még a végén valaki nemtetszését nyilvánítja az ittléteddel kapcsoltban.
Ekkor odalép hozzánk egy tizenöt év körüli fiatalember.
-Öröm ismét találkozni veletek- Szólal meg. A haja szőke szeme mélykék. Zsebébe nyúl és egy levetet vesz elő.
-Ezt önöknek küldik- Mondja és átnyújtja a levetet.
-Köszönjük- Mondom.
A fiú még meghajol, és elmegy. A levél apától van.

A levél tartalma:

"Én kicsi lányaim, szeretnélek megkérni titeket, hogy egy kicsit ti intézzétek a család ügyeit. Ezt vehetitek vizsgának is. Szóval ha hazaértem leellenőrizlek titeket.

Legyetek jók!

Apa"

A levél elolvasása után visszacsomagolom, és csak magamnál tartom.

-Jó rendben de mikor lesz vége ennek a bálnak elég kellemetlenül érzem magam.
*Majd a sarokban lévő falnak dőlök és a plafont kezdem el bámulni*
-Mit akart az a férfi csak nem távozásra kart bírni engem?
~Könyörgöm csak az legyen amit mondtam~

-Csak egy levelet hozott- Mondom. -Amíg velünk vagy nem leszel kidobva a villából.
A kezemben lévő levélre pillantok.
-Megint elment nélkülünk- Suttogom.
-Szerintem még a bál vége előtt eltűnünk innen- Mondom. -Nem sokáig maradunk.

-Az jó. Ha távoztunk akkor az éjszakát majd itt töltöm ha nincs ellenvetésed és holnap azonnal távozom hogy ne legyek lábaltat.
*Azzal a zsebembe tettem a kezem és a belső csendre koncentráltam és arra hogy az emberek beszédét kizárjam a fejemből.*
-Így már értem a bátyád miért lépett meg innen

Lehajtom fejem ahogy Mestor Lelochra tereli a szót. Rosszul esik ez most.
-Te nem értheted, hogy miért ment el- Mondom. Kezem ökölbe szorul. Szemem könnyek homályosítják el. Hangom remeg egy kicsit.
-Nem értheted, hogy ő miért ment el- Mondom halkan. -Semmit sem tudsz róla.
Fejem nem emelem fel. Szememből a könnyek végigszaladnak arcomon, de előre hulló hajam eltakarja őket. Lelouch távozása nagyon rossz emlék a számomra.

-Pedig elég egyértelmű. Apátok csak nagy ritkán van itthon habár nektek szükségetek lenne rá még sincs ott amikor kéne én már hozzászoktam ehhez de nektek talán rosszabb lehet mint nekem

*Majd a lányra nézek és látom hogy az eddigi testtartása megváltozott.*
-Ha megbántottalak is biztosíthatlak nem ez volt a szándékom.

-Te ezt nem értheted- Mondom remegő hangon. -Bátyó nem azért ment el, mert apa nincs itthon. Valami más oka volt rá.
Lila szemem elém a földre tapad. Nem nézek fel. Könnyeim nem hullanak, kezem azonban még mindig ökölbe szorul.
-Meg kell nyugodnom- Suttogom, és mély lélegzeteket veszek, hogy így nyugtassam magam. Egyik kezemmel gyorsan megtörlöm arcom, és hátraigazítom a hajam.
-Nem beszélhetnénk másról?- Kérdezem mosolyt erőltetve arcomra.

-Felőlem csak igyekeztem valamivel elütni az itt töltött időm. A mai az itt töltött napom az első és utolsó egyben.Holnap ahogy tudom elhagyom az otthonotok ha nem döntesz úgy hogy az adósságom még nem róttam le a bálon való részvétellel.
*Majd a kérdően nézek a lányra.*

-Ha találkozni akarsz Vincentel akkor kénytelen leszel itt maradni a környéken- Mondom, és Mestorra mosolygok.
-Hamarosan biztos visszatér- Mondom. Szemem a teremben lévőket fürkészi. Figyelem a táncoló párokat.

[color=darkblue]-Hát akkor ezek szerint muszáj lesz maradnom. Nem túlságosan tetszik ez az ötlet de muszáj lesz. És ugye ittlétem alatt nem kell ezt a ruhát hordanom? Kicsit fojtogató meg amúgy sem vagyok hozzászokva az efféle viselethez.Én csak a köpenyem akarom vissza.És remélnem nem kell táncolnom sem mint ahogy ők teszik.
*Majd újra a plafonra helyezem a tekintetem. És elkezdtem gondolkodni azon mi várhat itt rám.*

-Ez majd még eldől- Mondom mosolyogva. -Lehet, hogy van rá mód, hogy ne kelljen ezt viselned.
-De azt nem mondom, hogy örülni fogsz neki- Egészítem ki mondandóm.
Mosolygok. Anya úgyis megkövetelné az ilyen ruhákat, de talán van kibúvó alóla. Szemem jelenleg a táncolók színes kavalkádját pásztázza. Le nem veszem róluk a szemem egy pillanatra sem.

-Nem kell táncolnod- Mondom mosolyogva, és Mesteorra pillantok.
-Anya jelenleg nem tartózkodik a bálteremben. A család ügyeit intézi- Mondom és ismét a táncolókat figyelem. -A bál egyúttal megbeszélés is.
Szemem hol a táncolók színes kavalkádján, hol a kinti tájon van.

-Anya sokkal másabb, mint apa- Mondom. -Szóval nem kell azért aggódni, hogy olyan lesz mint apa.
-Ahogy gondolod- Mondom, és folytatom. -Akkor viszont ideiglenes testőrnek kellene beállnod.
-Gondolom ez így már nem is olyan jó- Mondom, de lila szemem még mindig a táncolókon van.

-Ha szabad bejárásom lesz az edzőtérre és csak titeket kellesz felügyelnem az semmiség. Szóval ezt még elvállalom.
*Majd én is a bálozók forgatagát néztem*

-Te tudod- Mondom mosolyogva. -Bár szerintem ez nem a legegyszerűbb feladat. Voltak már akik belebuktak.
-Eddig még senki sem bírta egy hétnél tovább- Mondom mosolyogva. -Valószínűleg azért, mert elég sokszor válunk külön.
A bál már a felénél jár. Lassan ideje lenne mennünk. Lassú léptekkel indulok az ajtó felé.

-Értem nem lesz könnyű de szeretem a kihívásokat. És szerintem megállapodhatunk akkor ennyiben. És mikor találkozom majd anyátokkal hogy beszéljek erről?
*Mondtam miközben a lányokat néztem mellettem.

-Nem kell vele találkoznod- Mondom, és lassan tovább haladok kifelé. -Megtehetjük, hogy nem szólunk neki.
-Igazából az lenne a legegyszerűbb, ha csak a cselédeknek mutatnánk be- Mondom, és már kint is vagyok a bálteremből. Felfelé indulok a lépcsőn.

-Rendben de aztán nehogy probléma származzon belőle.
*És már követem kifelé a lányt*
-Nos és hány cselédetek van?

-Elég sok- Mondom. -Majd később megoldjuk ezt a kérdést. De addig is keríteni kellene neked szállást.
Nem nézek Mestorra, csak egyenesen haladok a szobám felé.

-Ne fáradj vele nekem az odakint is megfelel. Gyakran voltam már olyan helyzetekben mikor szállás nélkül maradtam és elhiheted a természet is jó szállást nyújt ha tudod hol keresd.
*Majd a lány mellé lépek és vele együtt megyek.*

-Ahogy gondolod- Mondom. -De ha meggondolnád magad könnyedén szerezhetek neked szállást, akár a villában, akár a villán kívül.
Amikor a szobámhoz érek megállok az ajtóban egy pillanatra, aztán bemegyek. Leülük az ágyra, majd hátradőlök.

Miközben haladtunk felfelé Lillian szobája felé én szó nélkül tűntem el onnan s a villában kezdtem el sétálni.

Lassú léptekkel sétálok be a terembe majd körülnézek s kissé szomorúan tapasztalom, hogy Lillian még nem ért ide ahogy Cornelius sem jött még és sajnos azt hiszem nem is fog eljönni pedig jó lenne.

Felvettem az egyik fekete öltönyöm, és egy vörös nyakkendőt. Utálom. . ezt a ruhád, de mindegy. Miután végeztem elindulok a bálba.
Amikor odaérek, megpillantom Lillin-t. Kezemben a vörös rózsacsokor megjelenik, majd mögé lopakodok. Mögötte állva, lehajolok hozzá és elétartom a csokrot.
-Szép estét- Köszöntem mosolyogva, és nyomtam egy puszit az arcára.

Megérkezem, és meglátom Lillint és Corneliust. Nem megyek oda hozzájuk. A távolból figyelem mi történik.

Mivel nem láttam senki olyat akivel beszélhetnék így kissé elgondolkoztam s váratlanul ért Cornelius köszönése.
-Szia- Köszönök mosolyogva s a kezében lévő rózsacsokorra néztem amit oda is adott nekem, majd a virágokra ügyelve megölelem a fiút.
-Köszönöm, hogy eljöttél!

-Héhéhé Nyugi. Itt vagyok. Nem kell fellökni- Mondtam mosolyogva, majd kezeim derekára fontam és én is megöleltem.
-Nincs mit. De nem maradok sokáig, a bálok nem kedvenceim- Mondtam mosolyogva, még mindig a lányt ölelve.

Továbbra sem megyek közelebb. Távol tőlük figyelem, hol őket, hogy a táncolókat.

-Ha már miattad estem el nem rég akkor igazán fellökhetlek nem?- Nézek rá mosolyogva miközben beszélek.
-A lényeg az, hogy most itt vagy- Mosolygok továbbra is, de még mindig Cornelius ölelem.

-Tévedés. Te estél belém- Közöltem vele mosolyogva, és csillogó szemeit nézve.
-Csoda szép vagy- Mondtam mosolyogva, és adtam neki még egy puszit, olyan 1 cenire ajkaitól.

Tekintetem immár csak a táncolókon van. Nem figyelek Lillinre és Corneliusra. a színes forgatagot figyelem.

-Tévedés rád estem mivel rossz helyen volt a lábad- Javítottam ki mosolyogva.
-Köszönöm! De azért te sem panaszkodhatsz- Mondtam s mikor a puszit kaptam ismét elpirultam mint már oly sokszor Cornelius közelében.
-Ez nem ér túl könnyen elpirulok- Mondom kicsit durcisan de azért továbbra is mosolygok.

-Te jöttél rossz fele!!!!-Mondtam mosolyogva, és végigmértem. Csodálatos látvány tártult elém. Pirulása nagyon tetszett és ezt egy újabb puszival jutalmaztam.
-Az én legnagyobb örömömre- Mondtam mosolyogva, majd megsimogattam a hátát.
-Ha már eljöttem. Hölgyem lenne kedve velem táncolni?- Kérdeztem, egy kis főhajtással, és kezem felé nyújtottam.

-Ha te örülsz neki akkor már valamivel jobb- Mosolyogtam továbbra is majd mikor felajánlotta a táncot a mellettünk elmenő cselédet kértem meg, hogy vigye fel a szobámba a virágcsokrot.
-Kivételesen van- Mondom mosolyogva majd Cornelius mellett sétálok a tánctérre.

Bementünk középre, egyik kezem lapockájára tettem, másikkal megfogtam kezét, és lassú táncba kezdtünk.
-Jól táncolsz, mondták már?-Kérdeztem mosolyogva.

Egyik kezemmel Cornelius kezét fogom másik kezem pedig a vállára tettem s úgy táncoltam vele.
-Köszönöm! Nem, nem mondták még, de már kiskorom óta tudok táncolni- Mondom kissé elgondolkozva.
-A sok bál miatt muszáj volt megtanulnom. De azért mit ne mondjak lehet, hogy te még nálam is jobban táncolsz- Mosolygok majd édesapámra pillantottam aki épp most lépett be a terembe.

-Értem- Mondtam mosolyogva, majd a bókra adtam neki egy puszit. Én is az épp akkor belépő férfira pillantottam, majd megálltam a táncban.
-Menny csak- Vigyorogtam rá, és elengedtem.

Vincent egy pár pillanatig Corneliust figyelve majd mosolyogva ment oda üzlet társaihoz beszélgetni.
-Most nem megyek oda, jól el van nélkülem is- Mondom s mosollyal nyugtázom, hogy elmosolyodott Corneliust látva.
-Van kedved sétálni?- Nézek rá érdeklődve- Vagy esetleg még táncolni szeretnél?

-Értem. Hát apád nem valami okos, ha nem jön ide a gyönyörű lányához. Bár elrabolnálak tőle- Mondtam mosolyogva.
-Sétáljunk- Mosolyogtam majd derekára tettem kezem.

Mosolyogva hallgatom végig Cornelius mondandóját majd mikor befejezte én is megszólalok.
-Egyszerűen csak bízik abban, hogy eltudom dönteni, hogy kiben bízzak meg! Ha meg pár napra eltűnök akkor sincs semmi baj- Mosolyogtam majd lassú léptekkel kisétáltunk Corneliussal a bálteremből az udvarra.