Ravatalozó

...

Halkan ülök egy padnál és nézem a freskót felül.

Amikor belépek Kumiko már bent ül. Nem akarom megzavarni, de az üres teremben visszhangoznak lépteim. Lassan sétálok előre. Meg kell keresnem a sírásót. Sajonos megint végezni kellett egy különlegessel, és én kaptam meg a nemes feladatot, hogy elintézzem a sír kérdését.
Ahogy Kumiko mellé érek köszönök neki, és megyek tovább. Éppen kilép a sírásó, és odaszólok neki.
-Jó napot, kisasszony!- Köszönt a férfi. -Megint önt küldték?
-Igen- Válaszolok halkan. -Akkor remélem, hogy nem kell elmondanom, hogy miért is vagyok itt.
-Nem- mondja a férfi mosolyogva. -Már intézem is.- Eztán elhagyja a termet, és és odamegyek Kumikohoz.
-Miért ülsz itt egyedül?

-Semmi különösért csak jó itt lenni-Csodáljon még mindig a képet.Látszik nincs rendben valami. Inkább csöndbe maradok mint hogy elmondjam.

Látszik rajta, hogy valami nem stimmel. Szeretném, ha nem lenne ilyen rossz kedve. Talán, ha elmondaná valaki másnak, hogy mi nyomja a lelkét.
-Mond el, hogy mi bánt- Kérem és remélem, hogy elmondja.
Leülök mellé, és várom a válaszát. Szeretnék neki segíteni.

-Semmi nincs-Majd elfordulok picit.

-Nekem elmondhatod, mi bánt.
-Rajtunk kívül nincs itt senki. És én sem adom tovább.
-Ígérem.
Nem igazán tudom, hogy miért nem hajlandó elmondani, hogy mi bántja. Rosszul esik, hogy nem bízik meg bennem. Ez valahogy mindig is gyenge pontom volt. Valószínűleg azért, mert Lilly az ikertestvérem, és tökéletesen megbízunk egymásban.

-Csak...-Elhallgatok nem szólalok meg.Félek hogy Chiaki kitör megint.Majd sóhajtok nagyokat.

-Azt legalább elmondod, hogy miért nem bízol meg bennem?
Fejem lehajtom. Rosszul esik a bizalmatlansága. Szeretném, ha bízna bennem és elmondaná mi nyomja a lelkét. Utálom, ha valaki nem bízik bennem.

-Semmi bajom nincs veled nem bízok benned csak én nem akarom elmondani.-Rettegek

*Halkan belépek a ravatalozóba és Lillian mellé sétálok.*
-Úrnő üzenetet hoztam... ÉS egyáltalán ki ez?*Suttogja.*

Amíg Armand meg nem érkezik csak hallgatok. Mikor odalép hozzám rá figyelek.
-Egy barátom- Válaszolok kérdésére.
-Mi lenne az üzenet?

-Értem.
Nem igazán tetszik ez az egész. Valahogy sohasem ér rá az ilyen alkalmakkor. Mindig utazik, és ha szervez valamit azt is a felénél ránk bízza.
-Ha megtalálod Lillyt kérlek mondd meg neki, hogy beszélnem kell vele.

-Ahogy kívánja úrnő... De majd nemsokára vissza kellesz térnünk felkészülni a bálra és még nekem is elő kell kerítenem a testvérét.
*Majd végig simítja az arcát.-
-Csak ötletem nincs hol lehet... Esetleg talán ön tudja?

-Sajnos nem tudom merre lehet.
-Nem ismerjük egymás hollétét. Nem vagyunk gondolatolvasók.
Ez részben igaz is. A gondolatainknak csak egy részét osztjuk meg egymással, de azt is csak később. Csak az emlékek átvitelére vagyunk képesek.
-Esetleg nézd meg a városban.
-Valahol neki is lennie kell.

-Talán már kértem, hogy ne nevezz így.
-Ezen kívül semmi más nem lenne.
Most nagyon nem érdekel sem a bál sem ő. Szeretnék Kumikoval beszélni, de most előtte nem tudok.

-Rendben...
*Majd meghajol és kisétál.*
-Ja és ne felejtse én figyelem hogy időben ott legyen.

-Felfogtam.
mikor kimegy intek neki, de nem vagyok hajlandó rendesen elköszönni. Ahogy Armand biztos távolságon kívül van Kumikohoz fordulok.
-Remélem, hogy nem okozott túl nagy gondot.

Kicsit izzik a haja és a szeme.
-Lilly menj légy szíves el nem épp jó most velem főleg hogy Chiaki elő akar törni.-Már zihál.

Nem igazán értem, hogy Kumoko mire is céloz. Azonban nem mozdulok. Tökéletesen nyugodtnak mutatom magam. Remélem ezzel meg tudom őt is nyugtatni egy kicsit.

-Mondtam menekülj-Hirtelen változik a hangja és gonosz aura jelenik meg és változik át.

Továbbra sem vagyok hajlandó megmozdulni. Várok. Sejtem, hogy ez volt az ami Kumikot bántotta szóval ha lehet szeretnék segíteni.

Rá támad karmolja
-Lilly menekülj kérlek.

Kis taszítást állítok elő, mely miatt Kumiko nem képes hozzámérni. Nem vagyok hajlandó továbbra sem megmozdulni, és mondani sem mondok semmit.

Neki megyek a falnak és a gyertyáknak és ordibálok.
-Chiaki Chiaki hagyjál már- összeesek

Odamegyek Kumikohoz, és megnézem, hogy mi baja. Amit kell meggyógyítom rajta.

-Elnyomtam, vagy tűrtem mint most de egyre erősebb sajnos. -Remeg mindenem és figyelem Lillyt.

-Szóval megpróbáltál ellenállni.
Egy kicsit elgondolkozok.
-Mi lenne, ha kivennénk belőled?

-De csillapítani kellene az erejét mert nagyon erős és nem nagyon lehet bírni ezt...ááá nem igaz-Elájul a láncai kicsit repednek.

Ahogy Kumiko elájul azonnal az ellátásával kezdek el foglalatoskodni. Nem tudom, hogy mit tehetnék érte.

Fekszek és néha felébredek de azonnal vissza is esek.

Megpróbálom gyógyítással rendbe hozni Kumikot. Remélem, hogy jobban lesz, és én is meg tudom oldani a gondot.

Ébredezem remegek és nem nézek rá mert még félig Chiaki irányít.

Fellélegzek, mikor Kumiko magához tér. Figyelem, hogy mi van vele, de nem teszek semmit.