Tó és környéke

Egy kisebb tó a város szélén.
Partját szomorúfüzek szegélyezik néhol egy-egy pad is található.

Megérkezem a tóhoz, és leülök az egyik fa alá. Fekete felsőt, és egy farmert viselek. Nyakamban most is ott van a fekete szalagon a csengő. Csendben figyelem a tavat, és egy kicsit megint eszembe jut az a borzalmas éjszaka.

Lassú léptekkel sétálok a tó partján egy piros pólóban s egy kék farmerben. Miközben sétálok megpillantom Millyt s emiatt kissé elmosolyodom, mivel már rég láttam így odasétálok hozzá.
-Szia- Köszönök neki mosolyogva majd leülök elé a földre.
-Hogy vagy mostanság?- Nézek rá érdeklődve, hisz valóban érdekel a dolog mivel elég jóban voltunk régebben, de az utóbbi időben mindketten elég elfoglaltak voltunk.

Meghallom a közeledő lépteket, de nem igazán érdekel. Majd mikor meghallom Lillin hangját odanézek.
-Szia- Köszönök neki.
-Megvagyok- Mondom. -És ti hogy vagytok?
Habár nem igazán érdekel a dolog, de az illem ezt kívánja.

-Még élünk- Mondom egy kis sóhaj után s a tavam kezdem el nézni majd egy pillanatra Millyra nézek.
-Nem láttalak mostanában- Mondom, de rá sem nézek a lányra hanem továbbra is a tavat figyelem csak melyből most hat kis vízgömb emelkedik ki a vízből melyeknek a belsejében kis kőgolyók voltak.

-Sok dolgom volt- Mondom. -Gondolom nektek is.
Továbbra is a tavat nézem.

-Mikor nincs sok dolgunk?- Kérdezem egy fintor kíséretében de továbbra is csak a tavat figyelem s a kis gömböket.

-Hát igen- Mondom. -Elég sok mindent kell csinálni.
Szemem le sem veszem a tóról.

Csak sóhajtok, de nem mondok semmit mivel már nincs mondanivalóm. Ahhoz képest, hogy rég láttam nem tudok mit mondani egyszerűen nincs semmi téma ötletem. Nincs kedvem beszélni arról kivel mi történt vagy a családról vagy akárki másról sem.

-Mond csak, ki érkezett mostanság a városba?- Kérdezem. Habár szemem még mindig a tavat fürkészi, de érdekel a téma.
-Mesélnél róluk?- Kérdezem.

-Egy neko meg egy vérfarkas.- Mondom kissé elgondolkozva majd hátradőlök s fejem alá teszem kezeim s az eget kezdem el figyelni és a lemenő nap sugarait.
-Hát a vérfarkas szerintem kissé nagyon érzékeny a faját tekintve, a neko meg fiatal sok mindent nem tud és egy hegedűt hordott magánál...

-Értem- Mondom, és egy pillanatra ránézek Lillinre. -Szóval egy-két érdekes egyén. Habár nem is biztos.
Szemem a tavat pásztázza, nem akarok Lillinre nézni.