Park

Hatalmas füves terület néhány fával, és gyalogösvénnyel.
A gyalogösvények mentén elszórtan padok vannak elhelyezve.

Nem gondoltam volna, hogy ma is kimegyek a parkba, de mégis így lett. Felvettem a zöld dzsekimet, és elindultam a park felé. Útközben az iskolán gondolkoztam ,hogy hova megyek. Még nem jutott eszembe semmi, de még van egy évem. Miközben gondolkoztam észre sem vettem ,hogy már ott is vagyok a parkban. Varázslatosan szép egy hely volt. A fák, a levelek. Legfőképp ősszel volt csodálatos, nomeg tavasszal mikor kirügyeznek. Most egy nagy fa mellé ültem le, vagyis pontosabban a padra. Elkezdtem bámulni a napot, és a fák lombjait. Ma jó idő volt, ezért nem kellett hordanom a dzsekit, így levettem. Örültem ,hogy ma is ilyen jó napom volt.

Egy fekete hosszú ujjú felsőt és egy fekete szoknyát vettem fel reggel. Nem volt olyan rossz választás. Egész jó idő lett. Mivel nincs semmi dolgom, így a parkba megyek. Remélem, hogy itt találkozok valaki olyannal akivel el lehet beszélgetni.
Amikor odaértem megláttam a lányt a padon ülve. Hát oda mentem hozzá.
-Szabad ez a hely?- Kérdeztem. Hangomban nem sok érzelem csengett. Fáradtnak tűnt, még nekem is. Elég sok dolgom volt ma, és ez egy kicsit meglátszik rajtam.

Mikor felnéztem egy rózsaszín hajú lány állt előttem. Természetessen szokásból köszöntem neki.
-Szia! Őőő ahham ide ülhetsz, hisz ez közterület nemde?
Mondtam neki egy kedves mosollyal mellé, majd elfordultam és elkezdtem törni a fejem ,hogy milyen nap is van ma.
-Bocsáss meg, milyen nap van ma?
Kérdeztem szomorkás arcal, mert ha hétköznap akkor semmi baj, de ha hétvége akkor eléggé nagy bajban vagyok mivel dolgoznom kell otthon. Megígértem a bátyámnak ,hogy segítek neki a matek házijában. Ez a szerencsétlen, még mindig ilyen butus.
-Amúgy Miranda...Miranda Skyfire.
Mutatkoztam be, majd egy kedves mosolyra váltott az arcom mikor észrevettem micsoda fáradt ez a lány.

-Rendben- Mondom, és leülök. Nem igazán van kedvem a mellettem ülőre nézni, így lehetőleg kerülöm ezt.
-Hétfő van.
Nem igazán érdekel, hogy miért nem tudja, hogy milyen nap is van ma, így nem kérdezek rá.
-Milly Asford- Mutatkozom be, mikor ő is ezt teszi. Nem vagyok most beszédes kedvemben. Egészen eddig hallgathattam a fejesektől, hogy ez, megy az lesz az én dolgom. Ráadásul még a sulival is foglalkozni kell majd.
-Szólíthatlak Mirandának, vagy jobb szeretnéd, hogy a vezetékneved használjam?
Na igen. Azok ott az irodában mindig Miss Asfordnak hívnak, és nekem is mindig a vezetéknevükön kell őket szólítanom. Elégé idegesítő, de el kell viselni.

-Ahogy szeretnéd, és köszi!
Köszöntem meg a választ. Ezután felálltam, és elindultam a legközelebbi fához. Pár perc múlva már a fa tetején is voltam. Körbenéztem, de nem volt itt. Pedig már milyen rég is volt az amikor Daemon a macskám elveszett Angel-al együtt. De még élnek. Érzem. Miután körbenéztem leugrottam a fáról, és visszaültem a padra.
-Milly? Neked van állatod?
Kérdeztem nevetve, majd a lábaimat keresztbe hajtottam és vártam a választ.

-Nincs állatom. Nem tudnék vele foglalkozni.
-De ha egy kicsit tágabb értelemben vesszük, akkor a munkatársaim mind azok.
-Gondolom neked van valamilyen kis kedvenced.
Figyelem a mellettem ülő Mirandát. Nem igen szoktak kérdezgetni az állatokról. Ez valahogy velem sohasem beszédtéma.

-Volt két macskám, démon és angyal. A fivéremnek egy kutyája volt, a húgomnak pedig egy kis robot izéje, ha ez számít valamit...
Észrevehettem ,hogy Milly nem az a igazi cukimuki emberke, de meglehet törni a jeget.
-Te hova jársz iskolába?
Kérdeztem komoly arc tekintettel. A suli nekem fontos volt. Bár anya sohasem akarta elmondani hova járt, és mit dolgozik. Nem tudom miért.
-És hol dolgozol? Ha szabad tudnom..

-A Moonlightra járok.
-Jelenleg el vagyok foglalva a családom ügyeivel, és kevés időm van az iskolára.
-Meg rengeteget időt kell a Lamperouge villában töltenem a megbeszélések miatt.
-Tudod elég befolyásos családom volt.
-Amúgy te hova jársz?
Furcsállom, hogy ilyen bizarr az aurája, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni.

-Magán tanuló vagyok. Az apám tanít meg mindenre! Sajnos. Ezért vagyok mindig leginkább itt a parkba, hogy végre lássak pár gyereket. És milyen a Moonlight iskola?Milyenek a barátaid? És a testvéreid?
*Próbáltam megtudni mindent Milly-ről ezért kérdezgettem ilyeneket, közben ránéztem az órámra, és megláttam hány óra.*
~A francba, félóra múlva indulnom kell..legkésőbb..~

-Nem olyan rossz, bár nem tanítanak meg mindent.
-Barátaim nem igazán vannak. Valahogy nem vagyok az akinek rengeteg barátja van.
-Testvérem nincs, és nem is lesz, mivel a szüleim meghaltak.
-De szerintem te is járhatnál a Moonlightra. Biztos, hogy felvennének. Egy olyat, mint te mindenképpen.
Észreveszem, hogy ideges lesz amikor az órájára néz, így gondolom, hogy nem maradhat sokáig, de nem akarok rákérdezni, hogy hova is kell mennie.

Az arcom elsápadt, mikor a lány elmondja neki, hogy a szülei meghaltak.
-Sa..sajnálom.
Mondtam szomorúan, majd megráztam a fejem, és felvettem a dzsekimet. Egy kis ideig nem szóltam semmit csak néztem Milly-t. Milyen szörnyű lehetett szülők nélkül felnőni. És ahogy megismertem, szerintem még nem is fogadna el segítséget.
-Hol laksz? Egyszer ellátogatnák hozzád.
Mondtam kedvesen, majd hátradőltem és elkezdtem nézni az eget.

-Ezen nincs mit sajnálni. Egyszer mindenki meghal.
Ahogy rákérdeznek arra, hogy hol lakom hirtelen nem tudok mit felelni, majd mikor összeszedtem magam elmondom, hogy hogyan talál el a házamhoz.
-Ha eljössz majd mutatok egy-két érdekes dolgot.
Most elmosolyodom. Van egy-két olyan dolog amit szeretnék megmutatni annak aki megpróbál barátkozni velem. Ilyen például az is, hogy neko vagyok.

-Szuper!
Mondtam majd ránéztem az órámra és égnek állt a hajam.
-Jéézusooom! Mennem kell! Bocsánat, majd egyszer elmegyek! Hamarossan!
Nevettem fel, majd összekapkodtam magam és elkezdtem hazafelé futni.
-Na, ma is elkések a húgom őrültésgeiről..annyira nem is bánom..

-Szia!
Majd miután Miranda elment, én is elmegyek.

Mikor Vincent úrtól elmentem rögtön ide jöttem. Kicsit elgondolkodva és csendesen nézem a fákat. Gondolkodom kilehetne a társam.Nem nagyon tudom kit Mestort nem kérdezem meg.
~Ki legyen az de hisz Milly se lehet akkor ki?-kicsit elgondolkodom.

*Éppen meglátom Kumiko-t éppen a a parkban. Vincent nem mondta hogy titokban kell figyelnem.
-Hé üdv! Hallottam a lányok eltűnéséről és hogy ti is elkezdtek nyomok után keresgélni. Te most éppen mit csinálsz?

Mikor megjön Armand kicsit megijedek majd leesek a padról.
-Gondolkodom de én nem nagyon tudom mi legye én nem tudom hol keressem.-teljesen zavartan.
~Ez remek már Vincent úr nem bízik bennem tuti.

-Értem de nem kell velem tartani.-Érzem hogy valami nincs rendben.Inkább nem mondom hogy mi lehet.Valamiért az én hibám hogy én vagyok akiben nem bízik Vincent úr.

-De nem tudom...Armanda vezess hogy merre mentek a lányok-Teljesen idegesen mondom hebegek-habogok. Nem tudom mit tegyek Chiaki remélem most nem bánt.Remélem nem tévedek.
-Armanda te megölnél ha démon lennék?

-Értem de arra kérlek ha elszabadul Chiaki akkor ölj meg. Hát a helyekkel.-Kicsit komolyan gondolva amit mondtam,remélem nem ijesztem meg Armandat.