Szökökút

Egy gyönyörű vízöntő szobor áll a kút közepén. a márvány nőnek bőre s ruhája fehér.
A szökőkút kávája szépen megmunkált kövekből van kirakva.

Éppen erre sétálok. Észreveszem a szökőkút mellet ülő lányt. Odasétálok mellé. Egy farmer rövidnadrág, és egy lilás színű póló van rajtam. A haja leengedve van, és könnyeden omlik vállamra. Leülök a lány mellé, és megszólítom.
-Szia- Köszönök neki. -Mit olvasol?
Érdekel, hogy milyen könyv van a kezében. Szeretem az érdekes könyveket.

*A hős, éppen most menti meg a sellő lányt. Milyen szép a mese. Egy sellőről szól. Egyértelműen ezért tetszik nekem is, hisz én is sellő vagyok. Mikor éppen jött a legjobb rész egy lányos hang megszólít. Én félig dühösen letettem a könyvet, majd megszólaltam.*
-Öhm, szia! A neve a tenger lánya! Te is szereted az könyveket? Ó, és milyen buta vagyok! Aliah Elfridea vagyok! És te?
*Kérdezte mosolyogva, majd elrakta a könyvet, és arrébb csusszant, hogy a másik lány is oda férjen, ha netán le akarna ülni.*
~Szőke haj, lila szem. Szép lány. De kifejezetten idegesít valami érzés amit belőle érzek.~

-Még nem olvastam- Jelentem ki, inkább magamnak mint neki. -A nevem Lillian Lamperouge, de szólíts csak Lillynek- Mondom mosolyogva, és leülök mellé.
-Bocsáss meg, hogy megzavartalak az olvasásban- Mondom, és lesütöm szemem. -Folytasd csak nyugodtan.
Végigmérem a lányt, és próbálom kitalálni, hogy milyen is lehet. Ezt nem éppen sok sikerrel. Megpróbálom behatárolni, hogy vele érdemes lenne-e játszani, és végül úgy döntök, hogy nem. De Lillinnel mindenképpen megosztom majd a találkozásunk emlékét.

*Mosolyogva hallgattam, majd a Lamperouge szó hallatára borsózni kezdtem ki tudja miért. Nekem nem volt ismerős de akkor is. Most már sejtettem ,hogy ő is egy különleges lény mint én.*
-Okés!
*Mondtam, majd elkezdtem "befejezni a könyvet. 2 perccel később be is fejeztem.*
-Ha még nem olvastad akkor kölcsön adjam? Én nagyon szeretem! Nagyon nagyon nagyon!
*Jelentettem ki, majd felálltam, és elkezdtem járkálni, és közben dúdolni egy dalt. Ez csak egy szokásom volt, és néha el is feledkezem róla, hogy ezt csinálom.*

-Szerintem megvan otthon- Mondom mosolyogva. Majd figyelem, ahogy Aliah fel alá sétál, és a dalt dúdolja. Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Milyen dalt dúdolsz?- Kérdezem. És várom a választ. Szemem a lány arcát fürkészi.

*Mikor a lány megkérdezte a dallam mi voltát, egyszerre befejeztem a dúdolást, és megszólaltam.*
-Nem tudom, csak úgy. Kis régi dal....Ő, akkor gondolom nagy könyvtáratok lehet! Hol laksz?
*Kérdeztem félmosollyal az arcomon, majd felugrottam a szökőkútra, és elkezdtem belőle kortyolgatni.*
~Hmm..víz. De szeretem.~

-A város szélén- Válaszolok. -Ott van a házunk.
-Mióta vagy itt? Mennyire ismered a környéket?- Buknak ki belőlem akaratlanul a kérdések.
Csak csendben várom a választ.

*Miután ittam felnéztem és válaszoltam.*
-Hát a fél életemet itt töltöttem le, de alig ismerek valamit. Az ismerőseimet tudom hol laknak, meg egy picit ismerem a várost is, csak nem úgy mint a tenyeremet.
*Válaszoltam nagy mosollyal.*
-Én pillanatnyilag egyedül élek. És te? Van testvéred? Szüleid?
*Kérdeztem szomorkás arcal, hisz nekem nincsenek szüleim. Meghaltak. Ahogy még egypár szerettem is.*
~Hú, de meleg lett hirtelen, és hogy feltámadt a szél...de furcsa.~
*Jelentettem ki magamban, majd elővettem a zsebkendőmet, és tüszentettem egyet.*
-Azt hiszem egy kicsit megfáztam. Hiába..nem kellett volna hideg vízben zuhanyoznom.

-Értem- Mondom. -A szüleimmel és a két testvéremmel lakom együtt. Két idősebb testvérem van.
-Van egy nagyon jó gyógyszerem a megfázásra- Mondom, és előveszek a zsebemből egy üvegcsét teli tablettákkal. Odaadok Aliahnak egy tablettát, és az üveget elrakom.
-Vedd be- Mondom. -És a te családod?

*A család szó hallatára lefagytam. Kicsit elsápultam, és eszembe jutott anya, és apa.*
-Hát meghaltak a szüleim. Habár már megszoktam az egyedül létet, így annyira nem zavar.
*Mondtam komoran. Habár csak magamra voltam mérges.*
-Na, és te hova jársz suliba?
*Ébredtem fel a bambulásból.*
~Ha még élnének minden más lenne. Ha...~

-Bocsánat- Mondom. -Nem akartam rossz emlékeket ébreszteni benned.
-A Moonlight-ra jártok- Mondom. -És te?
~Vajon meddig kell még oda járnom~ Gondolom, és egy kicsit leköt ez a dolog, majd ismét minden figyelmem Aliahra irányul.

Elmosolyodok amint meghallom, hogy ő is oda jár.
-Angyalnak bélyegeznek minket- Mondom. -És te pedig sellő vagy, ha jól gondolom, vagy tévedek?
-Már ha lehet minket normálisnak nevezni- Mondom ismét mosolyogva.

*Kicsit elgondolkodtam.*
- Igen, sellő vagyok.
*Suttogtam halkan.*
-Aliah Layla Elfridea! Ez a rendes nevem. Nem áldottak meg valami hú de klassz névvel ugye?
*Kérdeztem érdeklődve, majd felálltam, megigazítottam a masnimat, kihúztam magam, majd elindultam haza felé.*
-Na én most azthiszem megyek! Majd később találkozunk! Szia!
*Köszöntem el, majd bementem a házamba, és elindultam takarítani.*

-Szerintem szép neved van- Mondom, és figyelem ahogy feláll.
-Rendben, Szia- Köszönök el tőle, és én is haza indulok.

-Remélem nem vagy gondolatolvasó- Mondom mosolyogva.
-Azonban a szüleid nevét még nem hallottam. Nem értem, hogy miből gondolod, hogy a Lamperouge család tagja vagy...
-Amúgy mi céllal jöttél Avalonba?

-Talán azért,mert a család feje régóta nem hallott róluk
-És így rólam sem szerzett tudomást,sem a nővéremről
-Azért jöttem,hogy kiderítsem az igazat

-Miután felfedeztem az erőmet,az életemet egyre inkább kitöltötték a harcok
-Sokminden történt
-Végül rátaláltam a nővéremre és később Tergan az életét vesztette Tutrinnal együtt
-De megbosszultam a halálukat

*Meglátom őket és leülök egy közeli padra hogy jól lássam őket.*
~hm... Vajon ki ez? Nem szóltak hogy vendéget fogadunk szóval jobb ha szemmel tartom.

-Értem.
Én magam nem vagyok valami harcias típus így nem érthetem meg, hogy mit is élhetett át. Lillin ezt sokkal jobban megértené.
Észreveszem Armandot, és köszönés képen biccentek neki.
-Mond csak mennyit tudsz a Lamperouge családról és Avalonról.

-Nem hiszem,hogy különváltak volna a családtól
-Azokban az időkben garázdálkodott szabadon Fodrentesz
-Tergan szerint egy barátja volt,de elárulta őket és Démonlord lett
-Végül Fodrentesz az én kezem által lelte a halálát

-Talán beszéljük meg ezt az ügyet a család fejével

-Rendben!de nem maradhatok itt sokáig
-Pár napot talán maradhatok

-Értem
-Lakhatok addig a villában?

-Szerintem igen. Habár előbb egyeztetni kell a többiekkel.
Egy kis ideig hallgatom, majd megszólalok.
-Mennyit ismersz a városból?

-Semennyit!csak a villából idevezető utat

-Nincs időm városnézésre
-Küldetésen vagyok
-Erre a kis kitérőre épp akadt időm

-Értem
Karom összefonom magam előtt.
-Akkor ezek szerint te egy nagyon elfoglalt ember vagy.
-Pont mint Vincent. Neki sincs ideje csak úgy szórakozni.

-Értem
-Talán Vincent többet tud mondani a szüleimről,ha találkozok vele

-Tutrintól kaptam egy medált,ami kinyithatós
-De eddig nem tudtam kinyitni
*előveszem a medált és átnyújtom a lánynak*
-Talán neked sikerül

Kezembe veszem a medált mire az kinyílik. Majd visszanyújtom Ganternek.
-Nem is olyan nehéz kinyitni.
-Nem értem neked miért nem sikerült.

-Talán időzáras varázslat volt rajta
*a medálban egy kis szöveg olvasható,amit elkezdek felolvasni*
-Fiamnak,Ganter Lamperougenak *olvasom a szöveget,majd odaadom a lánynak,hogy ő is láthassa a szöveget*

-Ez igaz
-De legalább már van egy bizonyíték

-Valóban.
Szemem Ganteren tartva várom, hogy mit fog még mondani. Egy medál nekem nem sokat mond. Lehet hamis is. Nem igazán vélem bizonyítéknak, habár ezt nem mutatom.

~Hmm nem jelenthet veszélyt. De nem árt ha szemmel tartom. De megzavarni sem lenne tanácsos őket.De talán mégis.
*Felállok és elmegyek Ganter mellet akit egy kicsit meglökök hogy elejti a medálját. ÉS úgy hogy Lillian jól lássa az arcom.*
~Lássuk mit fog tenni.
-Nézz az orrod elé te ficsúr. *Mondom Ganternek.*

-Nem tudom ki vagy *felveszem a medált*
-De előre közlöm,hogy velem nem tanácsos kikezdeni

Nem szólalok meg. Most inkább csak figyelek. Tudom, hogy Armand tesztelni akarja Gantert, így nem szólhatok most bele.

-Ganter a Fe...*félbeszakítom a mondatot*
-Ha te tudnád,ki vagyok,nem lennél ilyen nagyszájú