Főutca

...

Mivel Mirandával szeretnék beszélni, így ellátogatok hozzájuk. Szeretnék vele egy kicsit beszélgetni arról, ami nemrégiben történt. Kénytelen vagyok meglátogatni, és mivel otthon minden adatom megvan ehhez, így a Lamperouge villából egyből haza megyek. Mire megtalálom, amit keresek eléggé lehűl az idő, így jobban fel kell öltözzek. Fekete szoknyát, és egy fekete pulóvert viselek. Ezen egy fekete kabátot, és egy magas szárú cipőt, melynek szára a térdem alatt ér véget. Így indultam útnak, hogy meglátogassam Mirandát. mikor odaértem becsöngettem, és vártam a választ.

Reggel kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, mosakodtam, majd valamiért eszembe jutott Milly. Megráztam a fejemet, hisz nem akarok a mágiára gondolni. Ma nekem kell ebédet csinálni ezért neki is látok. Előveszem az anyagalapokat, majd el is kezdem a sütés főzést. Pár percel később kész is van a kaja. Kiveszem a sütőből a tésztát, ami nem tudom ,hogyan került oda, majd kiöntöm egy tálba. Elégett... Gyorsan odafutottam a telefonhoz és rendeltem 6 db pizzát. Talán ennyi elég lessz hármunknak. Hirtelen kopogtatnak. Én odafutok az ajtóhoz, és kinyitom.
-Szia! Ó Milly..kérsz egy kis pizzát? Mindjárt jön a kajaa! -Mosolyogtam, majd betessékeltem és helyet kínáltam neki.
-Miért jöttél? Gondolom hiába nem látogatsz meg... -Tettem fel a kérdésemet.

Miranda most is ugyanolyan energikus volt, mint mindig. Valahogy egy kicsit engem is felüdít. Ahogy betessékel nem tudok ellene mit tenni, így engedem magam.
-Ami azt illeti, azért vagyok itt, mert megint feladatot kaptam. Szeretném, ha segítenél benne. Lenne kedved hozzá?- Megint a lényegre tértem, és nem húztam az időt. Nem szeretem mások idejét rabolni, így mindig ezt csinálom.

Milly kérésére kikerekedett szemem.
-Mit akarsz tőlem? Nincs semmi mágikus hatalmam, és csak a tanulásban vagyok jó...
Nem értettem mit akar tőlem Milly, semmiben sem tudok neki segíteni. Csak egy egyszerű halandó vagyok semmi más. Közben csöngettek.
-Megjött a pizza! -Tereltem el a szót, majd felálltam az asztaltól, és kifizettem a pizzát.
-Hawaii-t vagy szalámisat? -Kérdeztem, majd vágtam magamnak mindegyikből egyet, végül elővettem a ketchupot és leraktam az asztalra. Milly-t kiszolgáltam majd intettem neki egyet, és gyorsan felszaladtam a testvéreimhez és oda adtam nekik a pizzájukat.
-Miranda..már megint elégetted? Mira-chan, hát semmibe sem vagy jó? -Mondta a bátyám és a húgom, majd becsaptam az ajtót, és lefutottam Milly-hez.
-Szóval? Van más emberi is akit kinéztél, mert szívesen segítenék...de én... -A mondatot nem fejeztembe, hirtelen elakadt a szavam.

Ahogy Miranda tesz-vesz nem tudom, hogy mit is kellene tennem. Mikor megint rám figyel hirtelen nem is tudok nekikezdeni mondanivalómnak. Kell egy kis idő mire sikerül elkezdeni.
-Arról lenne szó, hogy Vincent lányai eltűntek. Szeretném, ha velem tartanál a nyomozás során, mert jól jönne az éles eszed.- Mondtam azt, amit a legjobbnak véltem. Nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent. Szeretném, ha velem tartana, mert így egy kicsit könnyebb lenne, azonban nem akarom ráerőltetni a kérésem.
-Segítenél?- Nagy szükségem lenne egy társra, és senki más nincs akiben megbíznék. Nem igazán érdekel, hogy Miranda nem rendelkezik mágikus erővel, mert nekem nem ilyen társra volna szükségem.

Milly kedves válaszára elpirultam. Kicsit ostobául éreztem magam a válaszom miatt.
-Na jó, segíthetek. De tudod egyántalán, hogy hol keressük őket? Mert azért jó lenne tudni! Én nem is ismerem őket, még látásból sem.. De ha neked van ötleted akkor vakon futok az öledbe! -Mondtam neki a véleményemet, majd elkezdtem enni a pizzát és elkezdtem gondolkozni a terven.
-Mi van akkor, ha a család egyik régi ellensége volt, hisz az apjuk már elég öreg ahhoz, hogy sok ellensége legyen! -Nevettem fel, majd befaltam az utolsó falatot is.
-Na de mindegy, jobb lesz ha már indulunk is! -Szóltam közbe, majd elindultam a szekrényemhez, és elővettem két kapucnis pulcsit, egy lilát, és egy feketét. A feketét Milly-nek adtam ,majd felvettem a sajátomat is.
-Csak, hogy ne ismerjenek annyira fel minket. A kapucni eltakar! De vigyázz rá, a húgomé! -Nyomtam bele a kezébe, majd elköszöntem a testvéreimtől, és indultunk is.